Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 257' rendelte el. Az iratok a HBML-ben nem találhatók. Az ügyben csak a törvényszék ítéletének a büntetőügyek jegyzőkönyvébe beírt szövege áll rendelkezésre. 10 4 7. Szilágyi Sámuel 18 éves és D. Szabó János 23 éves szoboszlói napszámosok 1862. november 17-én este 8 óra tájban minden különösebb indok nélkül Szűcs Lajosra és Szűcs Jakabra várakoztak. Amikor ezek előbukkantak, mindkét vádlott bottal hozzájuk csapott. Ennek folytán a megtámadottak is botra kaptak és Szűcs Lajos D. Szabó Jánosnak a fejét megütötte, Szilágyi Sámuel viszont Szűcs Lajost a fejére mért ütéssel a földre terítette és még D. Szabó János is hozzáütött. Szűcs Lajos a fejét ért ütés következtében meghalt. A törvényszék Szilágyi Sámuel cselekményét arra tekintettel, hogy csak egy ütést mért Szűcs Lajosra, nem minősítette szándékos emberölésnek. Ezért fiatal életkorára és büntetlen előéletére figyelemmel 1 évi és 6 hónapi, D. Szabó Jánost pedig, mint a cselekményben részest 6 hónapi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlottak fellebbeztek, a Kir. Tábla azonban a törvényszék ítéletét indokai alapján helyben hagyta. 10 5 8. Vetési József 21 és Dandé Sándor 26 éves bagaméri napszámosokat szándékos gyilkossággal vádolta az ügyész. Az ítéleti tényállás szerint a két vádlott 1866. november 26-án Vámospércsről hazafelé tartott Bagamérba. Útközben szembetalálkoztak Hunyadi Gáborral s Vetési azt a kijelentést tette, hogy „ennek is meg kell halni, mert vámospércsi ember". Útonállókként botokkal nyomban meg is támadták, a földre leverték s a védtelen állapotban tehetetlenül fekvő áldozatot ennek és útitársainak esdeklése ellenére tovább is kegyetlenül kínozták, majd vérében otthagyták. A sértett a kapott halálos ütések következtében néhány óra elteltével kimúlt. Vádlottak elismerték, nem volt olyan előzmény, ami őket megtorlásra feljogosította volna, arra sem volt ok, hogy az elhaltnak sérelmezése, még inkább halála indokolatlan vérszomjuknak méltatlan áldozata legyen. A törvényszék jogi álláspontja szerint a vádlottakkal szemben „a szándékos gyilkosság" megállapítható volt. Vetési József intézte az első ütést a sértettre, földön fektében és eszméletlen állapotában még a cinkostársa, Dandé által okozott csapások után is embertelenül és annyira ütötte, hogy még a kezében volt bot is derékba tört. Erre, valamint büntetett előéletére tekintettel a törvényszék 5 évi, Dandét pedig, aki kevesebb ütést mért ugyan a sértettre, de a halál bekövetkeztének ő is tényezője volt, büntetlen előéletére figyelemmel 4 évi rabságra ítélte. 10 4 Uo. B. ügyek jkv.4.k. 1871 november 4. No.454. a 838-840 oldalakon 10 5 Uo. 1863.Fasc.5.D.No.38.
