Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 251' tői számított 32 nap múlva meghalt. A sértettre mért egyetlen és nem is súlyos ütés sem az orvosi vélemény, sem a pesti Egyetem Orvostanári Karának véleménye szerint nem volt a halál oka.. Az asszony szokatlan időben a más udvarán történt titkos járása, onnan elmenekülése és a megállásra felszólítás figyelmen kívül hagyása alapos gyanút kelthetett a vádlottban a tekintetben, hogy valamely gonosz tettet követett el. Arra nincs adat, hogy a vádlott bosszúból, vagy más okból származott ártási szándékkal ütötte meg a sértettet. Cselekményét a saját vagyona biztonságának érdekében jogosan és a kellő mértékletesség korlátai között követte el. Ezeknek az indokoknak az alapján a törvényszék vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett, a Kir. Tábla azonban a törvényszék ítéletét indokai alapján helybenhagyta. Az e miatt bejelentett ügyészi fellebbezés sem vezetett sikerre, mert a Hétszemélyes Tábla is helybenhagyta a felmentő ítéletet. 9 7 10. A tisztiügyész gondatlan emberölés miatt emelt vádat Kiss Sándor dorogi lakos ellen. A törvényszék 1871 április 13-án hozott ítéletet, ennek szövege szó szerint a következő: „Miután a tanúvallomások s a sérelmezés folytán elhaltnak ezen tanúk előtt tett nyilatkozata szerint a sérelmezés puszta szerencsétlenségnek és nem a vádlott, hanem az elhalt vigyázatlanságának tulajdonítható, s igazolva van, hogy vádlott a háta megett álló elhaltra a legjobb akarat mellett sem vigyázhatott, és ez a kaszacsapásba mintegy önmaga botlott bele, vádlott a vád alól egyszerűen felmentetik. " Az ítélet ellen a tisztiügyész fellebbezéssel élt. Az ügy iratai a Levéltárban nem találhatóak, ezért sem a vádlott személyi adatai, sem pedig a tényállás nem állapítható meg. A rendelkezésre álló ítélet szövegéből is csak annyi derül ki, hogy kaszálás közben keletkezett az elhalt sértett sérülése. 9 8 Bosszú, féltékenység miatt és minden indok nélkül elkövetett emberölések Az emberöléssel vádoltak között voltak olyanok, akik korábbi valódi vagy vélt sérelmeik megbosszulása végett követték el cselekményüket. Voltak, akiket a féltékenység indított arra, hogy vetélytársaikon önhatalmúlag vegyenek elégtételt. De az is előfordult, hogy minden indok nélkül követték el halálos eredménnyel végződött cselekményeiket. 9 7 Uo. 1865.Fasc.5.F.No.216. 9 8 Uo. B.ügyek jkv.4.k. 1871. április 13. No.151.
