Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
238 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata. hogy elhalt nagybátyja ellene intézett tettlegessége, fojtogatása felzaklatott lelkiállapotot idézett elő benne, ami „a józan ész teljes használatát a bűntett elkövetése percében kizárhatta". Erre tekintettel 3 évi rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész és a vádlott fellebbezést jelentett be. A Kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét azzal az indoklással hagyta helyben, hogy vádlott önmagát jelentette fel, tettét bűnbánólag bevallotta és eddig büntetve még nem volt. Az ügyész és a vádlott a Tábla ítélete ellen is fellebbezéssel élt. A Curia 1870 december 22-én kihirdetett ítéletében megállapította, hogy a tanúk vallomása szerint a vádlottat az általa megszúrt nagybátyja ingerelte fel az által, hogy kedvesét becsmérelte, őt pedig megverte. Vádlott különben ittas és ingerült állapotban követte el a bűncselekményt. Ezekre, valamint büntetlen előéletére tekintettel a büntetés mértékét 2 évi súlyos rabságra leszállította. A kerületi törvényszék a Curia ítéletét azzal a megjegyzéssel adta ki a tisztiügyészi hivatalnak, hogy a jogerősen kiszabott 2 évi börtönbüntetést az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával kell végrehajtani. 8 1 12. Gönczy Dánielné 38 éves, 1 gyermekes, kocsmárosné és Rozsvai Sándor 25 éves nőtlen juhászbojtár, szoboszlói lakosok ellen indított ügyben a törvényszék ítéletében a következő tényállást állapította meg: Gönczy Dánielné 15 évig békességben élt együtt a férjével. Ezt követően azonban megromlott közöttük a viszony, mert az asszony „magához kerítette" Rozsvai Sándort s a férjével örökös civódásban élt, méltatlanul elhanyagolta és mindenütt feltűnően mellőzte. Férje emiatt elkeseredésében az ivásnak adta magát. 1869 november 28-án este a házaspárnál vacsorázott Gönczyné testvére, Tasi Sándor és Rozsvai Sándor is. Vacsora után kártyázni ültek le, de Gönczy kiossant a lakásból, mert pálinkát akart inni. E miatt a felesége veszekedni kezdett vele, ennek során arcul is ütötte, s amikor a férj ezt viszonozni akarta, Tasi Sándor a két vállát megfogva visszatartotta, így a feleségéhez csak a bal lábával rúghatott. Gönczyné ekkor a kredencről felvett egy tollkést s kétszer egymás után férje bal lába alszárán olyan szúrást ejtett, aminek következtében elvérzés miatt még aznap éjjel meghalt. A balvégzetű esemény további fejleményei a vizsgálati iratok alapján tisztán állanak, -olvasható az ítéletben. Nevezetesen Gönczy a szúrás után kivánszorgott a szoba melletti borivóba. Oda utána ment Tasi és Rozsvai, segítettek neki a csizmáját lehúzni. Tasi a vérző sebet és a véres gyatyát kimosta, Rozsvai pedig a „seblyukat bedugta". Amikor a sérült ember elcsendesedett, Tasi és Rozsvai a kártyázást tovább folytatták, majd Gönczyné megtapogatta a férje lábát, s mivel hidegnek érezte, orvosért küldött. Mire 8 1 Uo. 1871.Fasc.5.M.No.3.
