Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
232 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata. Andrásné lánya meglátta, felkiáltott, hogy mindjárt megölik Péter bátyját. Erre Gellén András és Kun Bálint odaszaladt, hogy Barkó Jánost ártalmatlanná tegyék s mindketten egy-egy ütést mértek a fejére. Ez ütések életveszélyesek voltak s az orvosi vélemény szerint a bekövetkezett halálnak ez volt a közvetlen oka. A törvényszék álláspontja szerint Gellén és Kun terhére az emberölés előre eltervezett szándékossága nem volt megállapítható. A büntetés kiszabásánál mindkettőjük javára enyhítő körülményként értékelték, hogy a Barkó testvérek hozták őket ingerült kedélyállapotba s az életveszélyesen megtámadott Horváth Pétert törekedtek megvédeni. Ezért őket 6-6 hónapi rabságra ítélték. Barkó Márton -az ítélet szerint- maga is beismerte, hogy Gellén András megtámadásában részt vett, Horváth Péteren vasvillával könnyebb testi sérelmeket ejtett és Montlikáné kapuját és háza ablakát testvérével együtt öszszetörte. Eddigi jó magaviseletére tekintettel 2 hónapi rabsággal büntették. Horváth Pétert ama embertelen magatartásáért, hogy a már ártalmatlanná tett Barkó Jánost lábánál fogva a "folyóba"(?) húzta és lábbal fejbe rúgta, 1 havi rabsággal sújtották. Órás Mihályt viszont tagadására és az egymásnak is ellentmondó tanúvallomásokra tekintettel bizonyítékok hiányában felmentették. Az ítélet ellen az ügyész, továbbá Gellén, Kun és Barkó Márton fellebbezéssel éltek, a Kir. Tábla azonban az első bíróság ítéletét helybenhagyta. 7 2 3. Böszörmény határában az 1867 április 28-án rendezett népmulatságról a résztvevők este zászló alatt mentek hazafelé. Útközben Kathy Péter felszólította Bóz Mihályt, hogy a zászlót neki adja át. Bóz ezt megtagadta, mire Kathy és társai erőszakkal akarták elvenni tőle. Ebből verekedés támadt. Ennek során Orvos Kiss Sándor főbe ütötte Cserép Bálintot, aki erre barátaival együtt a lakásuk udvarára hazafutott, Orvos Kiss azonban ide is utánuk szaladt s előbb Cserép Gábort leütötte és neki fordult Cserép Bálintnak is. Ő azonban a reá mérendő ütés elhárítására felkapott egy tengelyfát s ezzel Orvos Kisst úgy főbe ütötte, hogy lerogyott s Cserép János egy szintén felkapott három ágú favillával a hasán végigvágott. Orvos Kiss a fejére mért ütés után azonnal meghalt. A törvényszék ebből a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy a verekedés elől menekülni vágyó Cserép Bálint vádlottat az utána futó sértett a tettlegességre mintegy kihívta és „az egyetlen ütéstől bekövetkezett emberölés minden szándékosságtól menten egyedül a történetességé", vagyis a véletlené. Ezért erre és példás előéletére tekintettel 1 évi és 6 hónapi rabságra ítélte. 7 2 Uo. 1863 .Fasc.5.D.No.44.
