Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
214 # Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata ... amikor estefelé eltávozott, Magi szolgáját arra kérte, hogy Szabó Istvánt tartóztassa ott még egy kis ideig, amíg ő hazaér. Vádlott otthon, annak érdekében, hogy feltett szándékát sikeresebben és a felismeréstől nagyobb biztonságban hajthassa végre, fekete szűrét szennyes fehér szűrére cserélte és egy dorongot vett magához. így ment el abban az irányba, ahonnan Szabó Istvánnak jönnie kellett. Majd visszafordult és egy ház kerítésének szegleténél lesben állva megbújt. Rövid idő múlva Szabó István elbúcsúzott Magitól és amint anyósának, özv. Bagosi Bálintnénak a háza kerítése mellett haladt, annak a szegleténél vádlott rárohant és főbe sújtotta. Mivel Szabó nem esett el, felbuktatta, előbb fojtogatta, majd a doronggal a legkegyetlenebbül és olyan módon kínozta, hogy a sérülések következtében másnap reggel kimúlt. Vádlott tagadta, hogy a sértettet lesből orozva ő támadta meg s azt állította, Szabó István támadta meg őt és önvédelemből ütötte meg. A törvényszék azonban ezt a védekezést nem fogadta el. Két tanú ugyanis egybehangzóan igazolta, hogy a vádlott a vele szembement Szabót észrevétlenül, mintegy a földből előbújva támadta meg, verte le és kínozta még akkor is, amikor az már erejét és eszméletét vesztve vérében fetrengett. A tényállásból a törvényszék azt a jogi következtetést vonta le, hogy vádlott ellen a gyilkossági szándék kellőképpen nincs bizonyítva, ezért emberölésben mondta ki bűnösnek. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette, hogy vádlott a cselekmény kivitelezéséhez eleve hozzákészült, evégből ruhát cserélt és botot vett magához, a sértettet lesből támadta meg, továbbá, hogy az erkölcsi bizonyítvány szerint javíthatatlan rossz természetéről s bélyegzett előéletéről általánosan ismert. Ezekre tekintettel az elkövetett emberölésért 10 esztendei, hetenként egy napi böjtöléssel súlyosbított rabságra ítélte. Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést. A Királyi Tábla az elsőbíróság ítéletében kiszabott büntetést helyben hagyta, a cselekmény jogi minősítését azonban a következő indokok alapján megváltoztatta: „Azon körülmény, hogy a vádlott a vádbeli gyilkosságot megelőzve lesben állott és Szabó Istvánt orozva támadta volna meg, vádlottnak e részbeni határozott tagadása ellen a per során bizonyítva nem lévén, és így az orgyilkosságnak tárgyi tényálladéka nem igazoltatván, vádlott annak súlya alól felmentetik ugyan, de saját beösmerése és több tanú meghitelt vallomása szerint, a borozás után közte és Szabó István közt kölcsönös civódással kifejlett és a tett folyama alatt rögtön elhatározott szándékból elkövetett gyilkosságban bűnösnek kimondatik". Az ügyész a másodfokú ítélet ellen is fellebbezéssel élt, a m.kir.Curia azonban a Kir.Tábla ítéletét helyben hagyta. 4 6 4 6 Uo. 1869.Fasc.Fasc.5.K.No.210.
