Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
19 4 # Nagy Sándo r: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata ... terhelték a vádlottakat, ha ezt a tevékenységet nem a városi vagy kerületi orvosok végezték, mert ez nekik, mint a közhatóságtól javadalmazást élvező alkalmazottaknak, hivatali kötelességükhöz tartozott. Az viszont igen ritkán fordult elő, hogy a boncolással magán orvost bíztak meg. Abban az esetben, ha az emberöléssel kapcsolatban testi sértést szenvedett személyt, vagy ezzel vádoltat gyógykezelésbe kellett venni, a gyógyköltségek megtérítésére csak akkor kötelezte a törvényszék a vádlottakat, ha a bűnügy iratai között ott volt az orvos szabályszerűen kiállított díjjegyzéke. Ez esetben a vádlottat fájdalomdíj megfizetésére is kötelezte s ennek mértékét az okozott sérülés gyógytartama alapján állapította meg. A törvényszék hatáskörébe tartozó bűnügyekben kötelező volt védő alkalmazása. Ha a vádlott anyagi helyzete lehetővé tette, ügyvédet bízott meg a képviseletével, erre azonban ritkán került sor, emberölési ügyekben mindössze hét esetben. Egyébként a vádlottak védelmét hivatalból rendszerint a kerületi tiszti alügyész, ritkán a tiszti főügyész látta el s ilyenkor a vádat a tiszti alügyész képviselte. Ha az ügynek több vádlottja volt s közöttük érdekellentét forgott fenn, ilyen esetekben a törvényszék a még szükséges védelem ellátására valamelyik város tisztiügyészét rendelte ki. A vádlottak védelmének ily módon történt biztosítása érdeksérelmet nem okozott. A perbeli szóváltások ismerete alapján az állapítható meg, hogy az ügyekben szereplő ellenérdekű jogi képviselők -függetlenül hivatali fölé és alárendeltségüktőllegjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint elfogulatlanul fejtették ki álláspontjukat, s a vádló minden érvet felhozott a vád, a védő pedig védence érdekében. IV. Az ember élete ellen elkövetett erőszakos cselekményeknek 1861-1871 között a hat hajdúvárosban 87 áldozata volt. Tizenegy év alatt 87 halott! Megdöbbentően magas szám, ha összevetjük az 1757-1850 közötti időben 93 év alatt- életét vesztett 273 fő tízévenkénti 30 fős átlagával. 2 0 A törvényszék 96 ítéletében megállapított tényállások elemzése arra irányult, hogy az erőszakos cselekmények elkövetését milyen okok váltották ki és a kerületi törvényszék ítélkezése megfelelt-e az akkor még nem kodifikált büntető anyagi és eljárásjogi országos gyakorlatnak, valamint a kor követelményeinek. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása végett szükséges az ítéletek tényállásának ismertetése. 2 0 L. Nagy Sándor A hajdúkerüleü törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850. In: A Hajdúsági Múzeum Évkönyve VIII. Szerk.: Nyakas Miklós. (Hajdúböszörmény, 1994) 5-79.
