Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 191' inkább annak kiterjesztése. Az ITSZ is a régi magyar törvények szerint a büntetőeljárásban a nemes és nem nemesek között fennálló különbségeket nem a nemesek jogainak csonkításával, hanem a nem-nemesekhez emelésével szüntette meg. Az említett 2 ügyben hozott elsőfokú ítéletet a Királyi Tábla a vérdíj összegszerűsége tekintetében is helybenhagyta.

1

2 Az 1861. szeptember 7-én hozott ítéletben is a vádlottakat 200 forint vérdíj megfizetésére kötelezte, ezt azonban a Királyi Tábla „40 ft törvényes mértékre leszállította".

1

3 A fellebbviteli bíróság ítéletének a törvényszék ülésén történt kihirdetésekor a tiszti ügyész előadta, hogy a kiváltságos osztály tagjait törvényesen megillető vérdíj összegének a nemteleneknek járó mértékére történt leszállítása a kiváltságos osztálybelieknek -mint a kerületben lakó hajdú és egyéb nemesek s tisztesebbeknek- a nem-nemesek osztályával egy tekintet alá vételét jelenti. Az ITSZ II. Részének 2. §-a azonban kimondta, hogy a bűntettek büntetésmódjának és mértékének meghatározása tekintetében nemes és nemnemes között többé különbség nem lehet, mert a nem-nemes a nemeshez emeltetett fel. Ezért a Királyi Tábla ítéletének rendelkezése ellen hivatali kötelességének tartotta, hogy e helyen egyszer s mindenkorra óvást emeljen és arra kérte a törvényszéket, hogy e tekintetben a maga részéről a kellő orvoslat kieszközlését el ne mulassza. A törvényszék álláspontja azonban az volt, hogy az adott esetben a vérdíj leszállítása vélhetően azért történt, mert a vádlottak jogállása az ügy irataiba nem volt bejegyezve. „Miután a valóság az, hogy a n. m. m. k. (nagyméltóságú magyar királyi) Curia az osztályok iránt figyelemmel van, hogy a jövőre a kiváltságos osztályba tartozók országos jogai épségben tartathassanak a vizsgáló minden rendű bíróságoknak és így a városi tanácsoknak, a tisztiügyészi hivatalnak, valamint a törvényszéki táblabíróknak is zsinórmértékül szem előtt tartandó utasításul adja, hogy a vádlottak hajdú nemesi vagy> országos nemesi osztályba tartozását kihallgatásuk alkalmával a nevük és életkoruk mellett bejegyezni el ne mulasszák. " A törvényszéknek a Curiára hivatkozása egyébiránt azt jelenti, hogy a Hétszemélyes Tábla mint harmadfokú bíróság a vérdíj megállapításánál az áldozat jogállását vette figyelembe. A törvényszék a vádlottat 200 forint vérdíj megfizetésére kötelezte, a Királyi Tábla ezt helybenhagyta, a Hétszemélyes Tábla azonban arra tekintettel, hogy a meghalt nő férje közhivatalt viselt és nemessége igazolt volt, a vérdíjra vonatkozólag a törvényszék ítéletét hagyta helyben.

1

5 Néhány esetben a 200 forintban megállapított vérdíjat a 1

2 Uo. 1861.Fasc.5.D.No és 1861.Fasc.5.B. Nol9 1

3 Uo. 1862.Fasc.5.C.Nol 11. 1

4 Uo. B.jkv.l.kötet 1862 augusztus 14.No231. 1

5 Uo. 1862. Fasc.5.C.Nol90.