Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A patkókészítés folyamata

158 Szekeres Gyula: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben. A patkolás üllő szélére rakva, - nehogy a vágó az üllőbe üssön - a vasat a másik oldali vágás irányához igazítva átvágják. Ha nyeles szerszámmal srégzeccerrel végezték a vágást az üllő lyukába üllőbetétet tettek, melynek éle kicsit srég, erre tették a vágandó anyagot. A betéttel szembe, a vasra helyezték a nyeles szerszámot, - aminek éle hasonló, mint az üllőbetétnek - így a két él egymással szemben állt. A leszabott anyagot a tűzbe tették, ahol egyszerre négy darabot melegítettek. Kettő közvetlenül a tűztérbe került, kettő meg oldalt melegedett. Mikor a két középsőt már kivették, a két szélső még gyenge meleg. Ezt a kettőt a melegítő a tűz közepére rakja, a szélére pedig két új vasat tesz. Ezzel a patkók melegítésének folyamata nem szakad meg, s a munka is folyamatossá válik. Ha a két középső vas egyik vége, - ami a tűzben van - már fehérmeleg, a melegítő szól a mesternek: - „Kész!" Ekkor a tüziember a felmelegedett vasat tüzifogóval megfogja, hátul magasabbra tartva oldalra fordítja, és lassan kihúzza a tűzből. A revét leüti róla, ekkor már a ráverő tudja, hogy a mester koccantott, tehát ütni kell. A patkó kidolgozásánál, hogy a vas ki ne hűljön, illetve rendesen 13 átkovácsolódjon 2-3 ráverő is dolgozott. A vasat az üllő szarván, vagy az üllő lapjának szélén, középen ívben behajtották. Ez mindig szemre ment, nem pedig sablon után. Az első patára való patkókat félkör alakúra, míg a hátsókat szív alakúra hajtották. Ha a nyersen előkészített patkóvasakra csak ránézett egy jó kovács rögtön látta róla, hogy első vagy 14 hátsó patkó. Az árkolást kétféle módon végezték. Ha árkolókalapáccsal /Balhammer/ dolgoztak, akkor az üllő lapjára fektették a vasat, s az árkolókalapácsot mindig csak az élének a feléig vitték tovább. így tudták elérni, hogy az árkolás egyenletes legyen. Az árkolást, magát az árkoló-sablonban is kialakíthatták, az ehhez való formát a kovács maga készítette. Ezt általában kemény acélból állították elő. A patkó formájára egy félhold alakot hajtottak, ebbe a steklibe beleverték az árkot, úgy hogy az egyik, - a külső oldala - meredekebb lett, a másik meg laposabb. A külsőt azért készítették meredekebbre, hogy a szegezésnél a szeg is kijjebb essen. Miután beverték az árkolást, három élű reszelővel egyenletesre kireszelték a külső és belső oldalt. Ezáltal egy dornit kaptak, amiből kialakították az üllőbetétet. u « A ráverési fajták és technikák a kovácsolási eljárásoknál már korábban ismertetesre került. Lásd: SZEKERES Gyula 1999. 70-75. p. 14 . A nyers patkók készítése során mindig gyártottak első és hátsó patkókat is. A patkó alakjához vö.: dr. KALMÁR János 1971. 368. p.