Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - Kovácsműhely és berendezése

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 149 feketemelegre. A két vasat a görbület egyik, illetve másik oldalára tették, s a nyéllel együtt a satuba fogták. Előzőleg a nyélnek valót beáztatták, így hagyták a satuban egy-két napig. Ez olyan tökéletesen kiegyenesedett, hogy a későbbiekben nem hajlott el sohasem. A nyél hosszát egy húzásra valóval, mindig nagyobbra hagyták. Ha az ékelés elnyűtt, nem dobták el a nyelet, hanem az elkopott részt levágva újrahúzták a kalapácsot. A ráverőkalapácsoknak két fajtáját használták. A sima ráverőkalapácsot, aminek s mérj a az ütőfelülettel keresztbe, a harántráverőt, melynek smórja a nyéllel azonos irányba áll. A ráverő és a félkézkalapács ütésének nyomait a különböző simító, alakító kalapácsokkal, finomították. Ezek a nyelesszerszámok két tagból állnak. Az egyik része, a nyéllel ellátott alakító szerszám, míg másik része az üllőlyukakba helyezhető, csappal ellátott üllőbetét vagy stekli. /Stockei/ A patkó készítésénél használják az árkolókalapácsot, /Balhammer/ minek ellenszerszáma az árkolóstekli. Fontos, és igen sokat használt szerszám a simítókalapács. Szinte minden egyes munkánál alkalmazzák. A durva, húzott ütésekkel lenyújtott felületre rakva ezt a nyelesszerszámot, a ráverő egyenletes erős ütéseivel alakítják ki a kész felületet. Az idomverő-kalapácsok közül a rundhamer /Rundhammer/, a kerekítés eszköze. Mérete 5 mm-enként emelkedik, a legnagyobb 5 cm-es átmérőjű simító felülettel rendelkezik. A tengely hibák javításánál ezekkel dolgozták el, a vádolás, stáholás okozta egyenetlenségeket is. Üllőbetétje ugyanolyan nagyságú és alakú, mint maga a nyelesszerszám. Az ilyen nyéllel ellátott, de nem ütésre, hanem alakításra használt szerszámok az üttetőkalapácsok, cechamerek. /Setzhammer/ VÁGÓK, LYUKASZTÓK A vágók közül megkülönböztetünk hidegvágót és melegvágót. Az előző vágóéle hegyesszögű, míg az utóbbi tompaszögű, és nyéllel ellátott úgynevezett nyelesvágó. A laposvágót, cvikkolót /Zwick/ az elvágandó anyagra ráhelyezve, azt félig bevágták, majd az üllő szélére rakva ellenkező oldalon átvágták. Az anyagvégek kialakítására, - főként a patkószárak végénél - a C-vágót használták. A srófpájszlit, lyukasztót - lehet nyeles és marokba fogható - a vas előlyukasztására használják. A lyukasztó éle kerek vagy szögletes. Az elővágott lyukakat a pontos méret elérésére kidornizták /Dorn/ ellenszerszámként lyukasztógyűrűt, loksájmlit /Lochscheibe/ használtak.