Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - Kovácsműhely és berendezése

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 145 KOVÁCSMESTERSÉG HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN A PATKOLÁS SZEKERES GYULA Korábbi tanulmányunkban már részletesen foglalkoztunk a hajdúböszörményi kovácsmesterség egyik legfontosabb tevékenységével, a szekérvasalások1 , kai. így jelen dolgozatunk már arra hivatott, hogy bemutassa e mesterség egy 2 másik fontos területét, a patkolást. Azt a folyamatot mutatjuk be, mely talán a legtöbb szaktudást, és körültekintést igényelte - és igényli ma is -, főként akkor, ha ezen tevékenység kitér a gyógypatkó készítésén kívül a beteg, sérült paták gyógykezelésére is. Mielőtt azonban rátérnénk dolgozatunk valós céljának a kifejtésére, illendőnek tartjuk azt a környezetet - a kovácsműhelyt - is bemutatni, amelyben maga a patkó készül, kitérve azon eszközökre is, melyek elengedhetetlen feltételei a patkolás folyamatának. KOVÁCSMŰHELY ÉS BERENDEZÉSE A régi típusú kovácsmühelyek kétajtósak, ahol az ajtók egymással szemben helyezkedtek el. Az egyik ajtó mindig az utcára nyílott. Ez kétrészes, így télen is csak az alsó részét csukták be, mert egy kovácsmühelyben az ajtónak mindig nyitva kellett lenni. A belső berendezések egyik legfontosabb eleme a kohó. Ezt téglából építették, tetejét vaslap borította. Ezen helyezkedik el a tűzfészek a két félcipóval. A tűzmeder alsó részén található a levegőszabályozó, amit egy súllyal állíthattak. A levegőt a kézzel, vagy lábbal hajtott fújtató szolgáltatta. Böszörményben ma már egyetlen ilyen fújtatóval működő műhely sincs. A fúvóknak háromféle ' Lásd: SZEKERES Gyula 1999. 69-108. p.; illetve SZEKERES Gyula 1987. 2 A patkolás a remeklés során is fokozott figyelmet kapott. Vö. SZEKERES Gyula 2000. 101-112. p.