Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - Szekérelej vasalás

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 95 vasvakszeggel látták el, az nem engedte - még a cugok meglazulása esetén sem -, elmozdulni a csapolást. Olyan erősen tartotta, ha a fába berozsdállt, ki sem lehetett szedni belőle. Szekérelej vasalás 1. rúdszárny 2. felhéc 3. felhécvasalás 4. rúdszárnypánt (Bocskaipánt) 5. rúdszárny felső vasalás 6. alstiszni 7. pangavasalás 8. kiscugpánt 9. nagycugpánt 10. a pangavasalás átmenőcsavarja 11. juhafa 12. sukkarika 13. felhécrózsa 14. húzóklóbni 15. rúdszárny lemezborítása 16. hámfa tasni 17. derékszeg 18. csatlás A szekér vasalásánál a csavaroknak is nagy a jelentősége. A vasalás minőségét a csavarok milyensége is befolyásolja. Ha a csavarokat a kifúrt lyukakba kézzel is bele lehetett tenni, az már nem volt tökéletes megoldás. A kovácsnak minden esetben olyan lyukakat kellett fúrni a fába, hogy a csavarok csak - a fának alátartva -, kalapáccsal lehessenek beverhetők. Minden csavarnak a tövét négyszögletesre kovácsolták, azért, hogy az nem fordulhasson meg a lyukakban. A négyszögletes fej kialakítása után az anyagot hengeresre formálták és ennek végére vágták a menetet. A csavarok fejét gömbölyűre, kúposra vagy laposra alakították. Legfőképpen a laposfejü csavart kedvelték mind a mesterek, mind a gazdák. A műtereket mindig négyszögletesre kovácsolták, azért, ha netalán meglazulnak a csavarkötések, akkor a parasztember minél egyszerűbb szerszámmal utána tudja húzni. A rúdszárnyak két végére a juhafát csavarozták egy-egy csavarral. Az ástok és a símely az elejjel teljes egységet alkot, egybeépítik vele. Ezeket