Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - Szekérelej vasalás
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 93 A ráfot lehetetlen feltenni a kampós ráfhúzó segítsége nélkül. A ráfhúzó, két egymással párhuzamos kampós végét akasztották a ráf felső szélébe. Alsó része - amibe hosszú nyelet tettek -, támaszkodott a kerék talpának alsó felületére. A ráfhúzó nyelét lefelé nyomva, a kampók segítségével a ráfot ráfeszítették a talpakra. Ha jól sikerült a ráf leszabása, akkor alig kellett a ráfhúzóval feszíteni. Mikor a még tüzes ráf rákerült a kerékre, két ember a két ráfhúzóval egyszerre feszítette a talpnak a ráfot, a harmadik ember pedig kalapáccsal ütögetve feligazította. 4 5 A feligazítás után a ráfhűtő vályúba tették a ráfot, ha tovább hagyták a keréken a tüzes vas könnyen kiégethette a talpfát. Amikor a vízben megforgatták a ráfot, úgy recsegett, „mint a dió, amikor törik" jelezve, hogy kihűlése folytán szorítja a kereket. Ha új kereket ráfoltak, akkor nem fúrták ki a ráfszegek helyeit - így nem is szegezték fel -, mert ilyenkor még a kerék szárad, alakul. A második ráfhúzáskor - mikor már stáholni kellett a ráfot -, az első ráfoláskor kifúrt lyukak nem kerültek volna a megfelelő helyükre, mivel a lyukakat minden második küllőre fúrták, így azok a stáholás után eltolódtak volna a helyükről. A ráfot azért szegelték fel a kerékre, hogy ha lazult a ráf, még akkor se maradjon el menet közben a szekér kerekéről. Természetesen csak a vánkusos szekérnél, mivel a lőcsösnél nem lehetett elhagyni, mivel a lőcs amúgy sem engedte volna elgurulni. A talp közepén kifúrni a talpakat főként a kocsikerekeknél szokás, itt egy-egy csavarral át is forgatták a ráfot a talpakhoz. Ez nagyon rossz megoldás, legfőképpen, ha a kocsi gazdája hanyag. Ilyen esetekben a ráf ugyan nem tud leesni a kerékről, mivel a csavarok tartják, de egy pár hónap multán, mikor a ráf meglazult, a küllők kiszoposodnak, mert a csavar a kerékhez fogja a ráfot. A ráf így már nem illeszkedik a kerékre, ezért, ha az gördül a felül lévő talpat, ez így ment sorra minden egyes talpnál. Ezáltal a kerékről leszedte a talpakat a küllők csapjairól, ami annyira elkophatott, hogy még a küllők bokáját is kiette. Szekérelej vasalás A szekérelej vasalása magába foglalja a rúdszárnyak, a felhéc, az ástok, símely, fergettyű kisebb-nagyobb vasmunkáját. A vasalásokat a famunkákra általában melegen tették fel, de csak annyira melegítették fel a vasalatokat, hogy 4: > Ha ráfhúzáskor a kerék összement, akkor vagy a kerékgyártó vagy a kovács végzett kontár munkát. Vö.: Freeskay János én. 17. p., Markos Gyöngyi 1982. 7-8. p.
