Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - Tüziforrasztások

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 77 Ha forrasztottak ebből törték le a kellő nagyságú darabot, amit a felmelegített vas közé tettek, majd újra a tűzbe téve hiccelésig melegítették. Ennek az anyagnak a használatával a forrasztási hőfokot kb. 100 °C-al is csökkenthették. Ha nem volt megfelelő forrasztóanyag, homokot használtak. A felhevített anyagot homokban megforgatták, az így ráragadó homok megolvadva, megakadályozta a reve képződését. A vékony abroncskarikák, - melynek anyagvastagsága 1-1,5 mm - forrasztásánál agyagot alkalmaztak. A vékony anyagot a ráf forrasztásához hasonlóan készítették elő. Az előkészített karikákat, tejföl sűrűségű sárgafölddel kívülbelül bekenték, s így tették a kohóba. A tűzbe tett vékony lemez így nem égett meg, nem marta meg a tűz. Ezzel az eljárással készítették a lőcsfejkarikát, a rúdvégkarikát és a porvédőkarikákat is. Edzés Az edzés hosszú gyakorlatot követelő folyamat. Ahogy itt helyben mondták: -„egy fél ílet kellett rá", mire valaki tökéletesen tudta az anyagot megedzeni. Az acél minőségét nem mindig tudták pontosan meghatározni, ezért úgymond színre edzettek. Az anyagot az edzéshez világospirosra előmelegítették, majd vízben hirtelen lehűtötték.

2

0 Azt tartották, hogy esővízben jobban, keményebbre lehet edzeni. A lehűtést követően reszelővel a revét ledörzsölték, majd újramelegítették az anyagot, figyelve a megtisztított felület színváltozását. Attól függően, hogy milyen keménységűre akartak edzeni, acélkékre, szederkékre vagy szalmasárgára edzettek. Másodjára, az úgynevezett megeresztésnél minél kisebb hőfokra melegítették fel az anyagot, annál keményebb acélt kaptak. A kellő szín elnyerése után az anyagot újra lehűtötték. Előfordult olyan anyag is, ami a fenti módszerrel nem tudtak megacélozni. Ehhez az asztalosok által pácolásra használt krankál lét használták.

2

1 Az anyagot jobban felmelegítették, mint az átlagos edzéseknél - sárgára -, majd ebbe a krankál lébe megforgatták és újra túzbe rakták. Ezzel az eljárással csak az anyag felületét tudták megedzeni. A szaruval való cementálást nem alkalmazták, mivel 2

0 Vö.: Bodgál Ferenc 1965. 538. p. 2

1 A krankálé elnevezés nagy valószínűséggel a vérlúgsót takarja. A vérlúgsóval való cementálás folyamata már a régi időkből ismert, amikor a szénszegény vason kemény, de vékony edzhető felületet alakítanak ki. Vö.: Halmágyi Szabolcs-Riedel Lóránt 1986. 53. P-