Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - A Legeltetési Társulat

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 223' latát és az egy éven aluli borjakat. A görbeházi ménesben ekkor kétszáznyolcvan ló legelt, a kondára négyszáz sertést hajtottak ki, amely számban természetesen nem szerepel az otthon hizlalásra fogott és legelésre nem hajtott sertésállomány. A faluban volt még mintegy négyszáz heverő marha (egy-két éves borjú) és körülbelül ötszáz lúd. A községi állatállomány tehát mintegy kilencszáz számosállat volt, amely szám a korabeliek véleménye szerint jóval meghaladta a legelő teherbíró képességét. Ezt nemcsak a község lakosai állították, hanem szakértői vélemények is. Ez egyben azt is jelentette, hogy a község legelője gyenge minőségű volt, s ez ténylegesen igaz is, hiszen a káptalan a falu telepítése előtt a község legelőterületét juh legelőnek használta, ráadásul az ténylegesen is rossz minőségű volt. Egy számosállat eltartásához 1925-ben három kataszteri holdra volt szükség.

4

9 Görbeháza telepesközség legelőjének állattartása, pontosabban teherbírása ezek szerint mindösszesen csak négyszáznyolcvan számosállatra lett volna elegendő, ezzel szemben - amint láttuk - a tényleges legeltetés 1938-ban ennek majdnem kétszerese volt. Kevés volt a kaszáló is, amelynek hiányát különösen a nyári, aszályos esztendőkben lehetett érezni, hiszen ekkor a szikes agyagtalaj felrepedezett, s a kellő pótlást csak a takarmányt adó kaszálókkal lehetett volna biztosítani. Mindez érthetővé teszi, hogy a Legeltetési Társulat Polgár-Görbeháza telepesközség életében különösen fontos szerepet játszott, s különösen a kezdeti évtizedben számos olyan döntést hozott, amely közvetlen kihatással volt a község egészére is. A Legeltetési Társulat Láthattuk, hogy a földreformról szóló törvény maga is különös gondot fordított az okszerű legeltetés megszervezésére, amelynek a magyar paraszti kultúrában különben is évszázados hagyományai voltak. A legelők rendtartásának kialakítása része volt a hagyományos paraszti gazdálkodás rendszerének, egyegy falu határhasználatának. E tekintetben tehát a görbeházi közösség évszázados mintákat vehetett alapul, amelyek a hagyományos paraszti tudás élő kincsei voltak.

5

0 4

9 Szabolcs vármegye i.m. 5

0 Utalnunk kell itt elsősorban az anyaközség, Polgár határhasználati rendjére, de nem elhanyagolható, sőt komolyan veendő a káptalani birtokokon szerzett ugyancsak évszá-