Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - A telepesközség születése
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 213' a rét és a szőlő vonatkozásában, ahol az aranykorona-érték ennek körülbelül csak fele volt. 3 1 A megye földbirtokmegoszlásának következtében is a mezőgazdaságból élő népesség helyzete rosszabb volt az országos átlagnál. 3 2 Szabolcsban a századfordulón a népesség nagyobb részét a mezőgazdaság tartotta el. 1900-ban 218 012 fő, 1910-ben 229 757 fő élt a föld terméséből. E számból a földbirtokkal nem rendelkező, eltartott népesség 1900-ban 135 909, 1910-ben 141 613 lélek, s ezen belül mezőgazdasági munkás, napszámos 1900ban 57 258 fő, 1910-ben pedig 56 069. Ráadásul ebben a számban a mezőgazdasági cselédek nem is szerepelnek. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy e számok százalékos arányban az országosnak mintegy kétszeresét jelentik. Áltatában is megfigyelhető, hogy a nagy véráldozatokkal járó társadalmi megrázkódtatások vagy természeti csapások - például járványok - után a természetes népszaporulat ugrásszerűen megnő. így történt ez Magyarországon az első világháború után is, amely az ország különböző tájegységeit nem egyformán érintette ugyan, de a különbségeknek megvoltak a jól magyarázható történelmi gyökerei. Szabolcs megye természetes népszaporulata 1920 és 1930 között kiemelkedően magas volt, elérte a 20,4 százalékot, amely országosan is a legnagyobb, szemben az egykés Baranyát is felölelő Alsó-Dunántúllal, ahol ez az arány mindössze 7,4 százalék. Budapest népszaporulata már ekkor is csupán 1,3 százalék. A fentiekből érthető, hogy Szabolcs népességnövekedésének döntő hányadát a mezőgazdasági népesség adta, s ezzel a kedvezőtlen földbirtokmegoszlás okozta társadalmi feszültségek csak tovább növekedtek. Az országosan is komoly feszültségeket gerjesztő helyzetet volt hivatva megoldani a Nagyatádi Szabó István nevéhez fűződő földreform, amelyet később sokat bíráltak ugyan, legtöbbször balról jövő politikai indítékok alapján. A nagybirtokrendszert ténylegesen nem számolta fel, nem is volt célja, de szociális indíttatása tagadhatatlan, s előkészítette a további reformok útját. A Nagyatádi nevéhez fűződő földreform - a korábbi állításokkal ellentétben - a magyar parasztság reformok útján történő földhözjuttatásának lényeges állomása volt. Magát a reformot részben az 1920. évi XXXVI. törvénycikk, részben pedig az 1921. évi XLV. törvénycikk szabályozta. Az előbbi a szabályozott megváltási jog útján és az állami elővásárlási jog gyakorlásával, az utóbbi pedig az ezer holdon felüli földbirtokok kötelezően előírt és földben lerovandó vagyonváltságával. A törvény pontosan szabályozta a kisajátítás (megváltás) sorrendjét is. E szerint elsőként a háborús évek alatt szerzett földbirtokokat, utána pedig az 3 1 Ebben a homokos területek aranykorona értéke játszott közre. 3 2 Ebből következett, hogy a megye kivándorlási vesztesége lényegesen nagyobb volt az országosnál. Amíg országosan az 1910. évi lakosságszámot alapul véve a kivándorlási veszteség 6,5 %, addig Szabolcs esetében ez 11,6 %. Szabolcs vármegye i.m. 82.
