Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 193' hozott valamennyi ítéletének felvázolására nincs mód. A terjedelmi korlátokra figyelemmel a lehetséges számban itt bemutatott ítéletek tartalmának rövidre fogott ismertetéséből azonban a legfontosabb következtetések levonhatók. A bíróságok alapvető kötelessége volt a vizsgált időszakban is, a vádlottak által elkövetett bűncselekmények tényállásainak a felderített s hitelt érdemlő adatok alapján szenvedélymentes tárgyilagossággal történő megállapítása. Továbbá mindazoknak a körülményeknek a felsorolása, amelyeket a büntetés nemének és mértékének megállapítása végett figyelembe vett. Ami a tényállások megállapítását illeti, a kerületi törvényszék - néhány eset kivételével - a követelményeket szem előtt tartotta. Ennek bizonyítéka, hogy a Kir. Tábla a fellebbviteli eljárás során a kerületi törvényszék mindössze két ítéletét helyezte hatályon kívül a tényállás hiányos megállapítása miatt. Az elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletek között is csak elvétve találhatók olyanok, amelyekben a tényállás megállapítása elnagyolt, hézagos. Az évszázadok során kialakult gyakorlatnak megfelelően, a kerületi törvényszék az ítéletekben felsorolta mindazokat a súlyosbító és enyhítő körülményeket, amelyeknek az összevetésével a kiszabandó szabadságvesztés büntetés adótartamát megállapította. A figyelembe veendő körülményeket pl. az 1656ban kiadott - már említett - Praxis criminalis tételesen is felsorolta, ezek körét a hazai joggyakorlat folyamatosan bővítette. A kerületi törvényszék lopási ügyekben is a leggyakrabban vette figyelembe súlyosító körülményként a vádlott büntetett előéletét, a nyomozati eljárás során tett beismerő vallomás visszavonását, ha a makacs tagadással felismerhetően a törvényszék félrevezetésére törekedett. Súlyosító körülményként vette figyelembe továbbá a vádlott személyiségében rejlő mindazokat a tulajdonságokat, amelyek erkölcsi romlottságára utaltak. A büntetés mértékét befolyásolta, ha a vádlott a lopás elkövetésekor zárakat tört fel, tolvajkulcsot használt, cselekményével nagyobb összegű kárt okozott. Viszónt nagysúlyú enyhítő körülményként értékelte a törvényszék a vádlott büntetlen előéletét, beismerő vallomását, a nyomozás sikerét elősegítő tények feltárását, megbánását, az okozott károknak még a nyomozás megindítása előtti megtérítését és még számtalan olyan, az eljárás során felszínre került tényt, amely a vádlott személyének kedvezőbb megítélésére vezetett. A törvényszéket egyetlen esetben sem vezette a mindenáron elítélés szándéka, a 904 vádlott közül 246 főt a vád alól felmentett. Azt a tényt pedig, hogy a kiszabott büntetések mértéke rendszerint arányban állott az elkövetett lopás tárgyi súlyával és a vádlottak terhére, javára figyelembe vett körülményekkel, igazolja az a tény, hogy a törvényszék által megbüntetett 628 vádlott közül 470 fő az ítéletet megnyugvással vette tudomásul és ugyanígy nyilatkozott a vádat képviselő tisztiügyész is. Ez azt jelenti, hogy 470 vádlott az ítéletet igazságosnak