Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 191' éjszakai szállásra egy magánosan álló olaj ütőmalomba szállította, ahol aztán mély álomba merültek. Az olajütőmalmot hajnalban vették körül a csendőrök, a kabai esküdt, a városi cselédek és Mandel Jákób is ott voltak. Amikor Mohácsiékat a csendőrök megadásra szólították fel, azok a puskákat kézbe kapták, Mohácsi és Sípos lövéssel válaszolt. Erre valóságos tűzharc alakult ki és a templom harangjának félre verése közben "szinte egy óra elfolyásáig tartott". A lövöldözés során egy golyó Mohácsit érte, Végül is a csendőrök a malom ajtaját betörték, a kezükben fegyvert tartó Sípost és ifj. Véghet lefogták, megkötözték és a sebesült Mohácsival együtt a kabai városházára vitték, majd Szoboszlóra kisérték. Útközben azonban Mohácsi sérülésébe belehalt. A boncjegyzőkönyv adatai szerint halálát tüdőlövés okozta. Holttestét Szoboszlón "közhatóságilag eltemették". Sípost és ifj. Véghet Szoboszlóról Debrecenbe a csendőrezred parancsnoksághoz, onnan pedig a hajdúkerületi börtönbe kisérték be. A törvényszék a vádlottakat a következők szerint büntette meg: I. Sípos Ferencet mivel rablásért már 15 évi rabsággal sújtották, a börtönből több ízben szökést kísérelt meg és eddigi cselekményeiből kitűnően megrögzött, javíthatatlan egyén, életfogytiglani rabságra ítélte. II. Montlika Gergelyt, arra az enyhítő körülményre tekintettel, hogy társait útközben elhagyta és elfogása után az együtt elkövetett és tervbe vett bűncselekményeket felfedte s megjelölte azokat a helységeket, ahol megfordultak, ezzel elősegítette társai kézrekerítését, 8 ev/jrabsággal büntette. III. ifj. Végh János terhére a törvényszék súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy önként szegődött bűntársaihoz s bár őket több ízben elhagyhatta volna, folyton velük maradt, "tetszvén neki az üzlet", viszont enyhítőként értékelte, hogy hat évig ugyan iskolába járt, de "apjától, aki sokszor lakott tömlöcben" és nagybátyjától, akit fel is akasztottak, rossz példát látott. Fiatal koránál fogva - 21 éves volt -, feltehető, hogy "tapasztaltabb társai közt alárendelt és függő szerepet vitt", az elfogás alkalmával pedig megadta magát. Ezekre tekintettel 5 évi rabságra ítélték. A törvényszék orgazdaság, a szökevények elfogásának akadályozása, illetve feljelentési kötelezettség elmulasztás miatt hozott a következő 6 vádlottal szemben marasztaló ítéletet: IV. Kovács Bálintot 3 hónapi, V. Váczi Miklóst 6 hónapi, VI. Békési Mártont 9 hónapi, VII. id. Végh Jánost 1 évi, VIII. id. Végh Jánosnét 6 hónapi, IX. Tóth Jánost 1 hónapi rabságra ítélte, végül pedig 4 vádlottat az ellenük emelt vád alól felmentett. Az ítélet ellen a tisztifőügyész I. Sípos terhére a törvényszék előtt is indítványozott halálbüntetés kiszabása, II. Montlika, III. ifj. Végh, VII. id. Végh, IX. Tóth János büntetésének súlyosbítása és a 4 felmentett vádlott elítélése végett