Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
172 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási. 10. Schweiger Móric sárospataki boltos 1868. augusztus 4-én a debreceni országos vásárból hazafelé szekerezett. Éjfél tájban Dorogon az utcán megállt a fogat s míg a lovak abrakoltak, a kocsis és a boltos elaludtak. Ezt az alkalmat használta ki Oláh György béres és a szekérről lelopott két zsákot, ebben voltak azok a portékák, amelyeket Schweiger a debreceni vásárban vett meg, leemelte továbbá a szekérről a boltos útitáskáját is. A lopott holmikat hazavitte a lakásukba és Oláh Krisztina 18 éves húgának a felügyeletére bízta. A lopott tárgyakból egy-egy petróleumlámpát Kerekes László és Fried Fáni böszörményi kereskedőknek adott el, az utóbbinak még egy tajtékpipát is s azt mondta, hogy ezeket találta. Ugyanilyen indokkal Tóth Ferencnek egy pipát és egy pipaszárat ajándékozott. Két hét múlva Schweiger megtudta, hogy egy ismeretlen nőtől a két böszörményi kereskedő milyen tárgyakat vásárolt meg, ezért feljelentést tett. Amikor aztán Oláh György "neszét vette a nyomozásnak", a lopott holmikat a szőlőskertben rejtette el. A törvényszék ennek a tényállásnak az alapján 1868. szeptember 4-én kelt ítéletével Oláh Györgyöt 4 havi, Oláh Krisztinát pedig orgazdaság miatt 1 havi rabságra ítélte és egyetemlegesen kötelezte őket a boltos 16 ft 62 krajcár kárának, valamint a tettesek felderítésével kapcsolatos 40 ft "utánjárási költségeinek" a megtérítésére is. A tisztiügyész orgazdasággal vádolta meg Tóth Ferencet is a pipa és pipaszár elfogadása miatt. A törvényszék azonban őt bizonyítékok elégtelensége címén a vád alól felmentette. Az ítélet ellen az erre jogosultak fellebbezéssel nem éltek. 10 0 11. Az előző pontban ismertetett eset egy évvel később szinte megismétlődött. Baródi Miklós tasnádi csizmadiamester az 1869. augusztusi debreceni vásárból nagy mennyiségű bőrkészlettel megrakott szekéren hajtott hazafelé. Az éjjeli órákban érkezett a vámospércsi határban lévő vendégfogadóhoz, beállott az "állásba" (jószágok ideiglenes pihenőhelye) és a szekéren elaludt. Ekkor került oda Bálint Pál sátoraljaújhelyi és Erdélyi János érkenézi napszámos s leloptak a szekérről 2 csomó, 46 ft 50 krajcár értékű bőröket. Ezekből 13 juhbőrt ismeretlen személyeknek eladtak, a többit pedig Debrecenbe vitték s amikor ott augusztus 25-én árusítani akarták, mindkettőjüket letartóztatták és Böszörménybe kísérték. A törvényszék 1870. február 28-án hozott az ügyben ítéletet. Mindkettőjüket lopás miatt 6-6 hónapi rabságra ítélte, ezt azonban az 1869. augusztus 25-tól vizsgálati fogságban eltöltött idejük beszámításával, kitöltöttnek vette. Miután az ítélet kihirdetésekor a törvényszék tagjai nyilvánvalóan azt látták, hogy a fogva tartás ideje alatt a két emberről a ruházatuk szinte teljesen lekopott, ezért 10 0 Uo 1868.Fasc.5.I. N°234.
