Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
162 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási. kijelentették", de mivel Kassainé "a portékák jó helyről kerülte felől" biztosította őket, "a vételre bátorították magokat". Kassainé a lakásán el nem adott textil anyagokat illetően azt tanácsolta Horváth Andrásnak hogy azok értékesítését bízza rá a 16 éves Varga Klárára. Ő aztán fényes nappal, az utcán készpénzért kínálta megvételre az árucikkeket. Tíz asszony vásárolt is tőle s amikor a nyomozás során előállították őket, kilencen ezt nyomban elismerték. Takaró Ferencné viszont tagadta, hogy az utcán bármit is vásárolt volna és csak letartóztatása után "vallotta be a vételt". E tényállás alapján a törvényszék lopás miatt Horváth Andrást 2 évi, bűnsegédség miatt Kassai Ábróknét 1 évi, Varga Klárát pedig 6 hónapi, feljelentési kötelesség elmulasztása miatt Menyhárt Györgynét 1 havi, végül orgazdaságért Vitányi Istvánnét, Szabó Sándornét és Takaró Ferencnét l-l hónapi rabságra ítélte és a sértett még meg nem térült 384 ft 30 krajcár kárának egyetemleges megtérítésére kötelezte őket. Azt a kilenc asszonyt pedig, akik az utcán vásároltak Varga Klárától s ezt kihallgatásuk alkalmával nyomban elismerték, az orgazdaság vádja alól " egyszerűen felmentette". Az ítéletet a vádat képviselő tisztifőügyész megnyugvással tudomásul vette, Varga Klára, Kassai Abrókné, Vitányi Istvánné, Szabó Sándorné és Takaró Ferencné vádlottak pedig fellebbezéssel éltek. A Kir. Tábla 1862. december 29-én az elsőbíróság ítéletét azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a kár egyetemleges megtérítésére csak Horváth András, Varga Klára, Menyhárt Györgyné és Kassai Abrókné kötelesek, a többi elmarasztalt vádlott pedig "a kár megtérítésében a lopott vagyonbóli részvételükhöz képest kötelesek részt venni"* 1 Szoboszló 1. A 20 éves bagaméri illetőségű Blau Albert, Grósz Sámuel szoboszlói kereskedésében segéd, 16 éves öccse, Blau Ignác pedig Grósz testvérének, Fiam Ábrahámnénak az üzletében tanuló volt. 1867 elején úgy gondolták, hogy mire elérkezik besorozásuk ideje, akkorra össze kell gyűjteniük annyi pénzt, hogy azzal a katonai szolgálattól könnyebben megszabadíthassák magukat. A gyűjtésnek azt a módját tervelték ki, hogy gazdáik bevételét időnként megdézsmálják. Pár hónap alatt Blau Albert már 80 forintot, Blau Ignác pedig 70 forintot lopkodott össze a bolti pénztár fiókjából. Ezenkívül Blau Albert annyi vásznat is ellopott, hogy abból 5 gatyát és 4 inget varratott magának Szűcs Mihálynéval s munkadíj fejében egy ruhára való szövetet és 8 rőf vásznat adott neki. 8 7 Uo 1865.Fasc.5.F. Ko291.
