Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 149 1863-ban egy darab juhot 1 forintért is lehetett venni. Sértett a juhbőrök árát - felhasználva a bűnösök szorult helyzetét s ezeket azzal biztatva, hogy ha kiegyeznek, elenyészik az egész ügy - 5 forintra felszámítja s tőlük gonosz szívtelenséggel az állítólagos 33 juhbőrért 180 oé (osztrák értékű) forintot be is vesz. S mikor kára meg van térítve, akkor az ügyet a bíróságnak feljelenti. Az ily eljárás egy jellemtelen zsidóhoz illő, büntetést érdemlő bűnös cselekmény. Kéri, hogy a csalással kicsikart egyezség megsemmisítése mellett a csaló Rothmann Antal ellen a fenyítő perbe fogást rendelje el a törvényszék. A törvényszék 1867. március 8-án hozott ítéletet. Tényként állapította meg, hogy ifj. Tömöri Miklós és Sánta Mihály vádlottak egymással egyetértve, 1863. november 18-án éjjel Rothmann Antal lakásához mentek. Sánta "vigyázólag" megállt az utcán, ifj. Tömöri pedig az udvaron lévő szekérre felrakott bőrcsomókból - két részletben - 33 magyar juhbőrt ellopott és azokat az apja, id. Tömöri házához vitték. Az első szállítmányból 6 darab bőrt adott Sántának, a másodikból is kiadta neki az "osztalékot". A törvényszék iíj. Tömörit, mivel büntetve még nem volt, de tettét előre elhatározott szándékkal éjszaka és ismételten követte el, 6 hónapi, Sántát pedig büntetett előéletére tekintettel, de arra is figyelemmel, hogy "a lopott bőrökből kevesebb osztályrészt vett", 4 hónapi rabságra ítélte. id. Tömöri büntetésének kiszabásánál a törvényszék azt mérlegelte, hogy "fiának rossz tettét apai gyöngédségénél fogva felfedezni és az eddig még büntetlent bajba keverni nem akarhatta, másfelől a károst a büntetéstől való félelmében már előre kielégítette, annálfogva kártérítés továbbra fenn nem forog", ezért 1 hónapi rabságra ítélte. Végezetül, a védőnek a már kifizetett kártérítéssel kapcsolatos, szenvedélyes hangvételű indítványa alapján a törvényszék az ítéletben nyugodt tárgyilagossággal a kövekezőképpen határozott: "A per tárgyalása során feltűnt, hogy a kérdéses bűn elkövetése idején, az 1863-ik évben, midőn köztudomásúlag oly csekély volt a juh, következve a bőr ára is, a káros és alperesek közt létrejött egyezség mi alapon, minő feltételek alatt, mi célból tétetett oly magasra, hogy majd minden darab juhbőr kártérítéséül a kialkudott summából szinte 6 forint esik. Meghagyatik Böszörmény városának, hogy arról, hogy ezen egyezség minő körülmények közt történt?, minémű befolyások alatt jött létre?, a Törvényszékhez a juhbőr akkori árának és forgalmi értéke közlésével tegyen jelentést". A törvényszék ítéletét a vádlottak, valamint a vád és a védelem képviselői megnyugvással tudomásul vették, ezért az ügy iratait irattárba helyezték. Annak nincs nyoma, hogy a törvényszék meghagyására a böszörményi városi tanács