Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
130 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási... cenbe hajtotta és eladta. Ezért vádlottat 1 hónapi fogságra, és 25 ft kártérítés megfizetésére ítélte. Az ítélet ellen a tisztiügyész és a vádlott fellebbezéssel élt. A pesti Királyi ítélőtábla 1870. július 22-én a törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte, új eljárás lefolytatását és új ítélet hozatalát rendelte el. Döntését azzal indokolta, hogy a törvényszék nem hallgatta ki a vádlott által bejelentett azokat a személyeket, akiktől állítása szerint 26 darab libát vásárolt. A nyomozás során tanúként kihallgatott Ádám Kata azt adta elő, hogy a vádlott által hajtott ludak között 2 db olyan vén ludat ismert fel, amelyeket ő nevelt, a vádlottal történt szembesítés során azonban már 3 vén lúd felismerését állította. A két vallomás közötti ellentmondás okának tisztázását a törvényszék elmulasztotta, és "letett esküjének szentsége alatt" határozottan állított arra az előadására, hogy a vádlott által hajtott libák között az általa Bakó Gábornénak adottakat ismerte fel, a bíróság nem hallgatta ki. A vádlott azt is állította, hogy neki 14 darab saját nevelésű libája volt. Varga László tanú említette, hogy a vádlott egy más esetben 19 libát hajtott, de ezeknek ahol szerzése iránt a törvényszék meg sem kérdezte. A törvényszék a pótvizsgálat lefolytatására a nánási városi tanácsot utasította s ennek teljesítése után, 1871. június 5-én hozta meg az újabb ítéletét. Korábbi ítéletét mindössze azzal egészítette ki, hogy az állhatatosan tagadásban lévő vádlottal szemben "a pótlólag kihallgatott és meghitelt három tanú vallomásai is sorosítják", miszerint Bakó Gáborné 17 libáját ő lopta el. Büntetlen előéletére tekintettel ezúttal is 1 hónapi fogságra és Bakó Gáborné 25 ft kárának megtérítésére ítélte a törvényszék. A tisztiügyész és a vádlott az újabb ítélet ellen is fellebbezéssel élt. Ennek eredménye azonban nem állapítható meg, mert az iratok a levéltárban nem találhatók. 2 9 14. A törvényszék 1870. május 6-án kelt ítélete szerint Molnár András 1868 őszén a böszörményi legelőről Vilmányi Ferenc egy ürüjét és egy bárányát ellopta. Az ürüt levágta, a bőréből magának bekécset csináltatott s a munkadíjat az állat húsával fizette ki. Ezért a törvényszék, büntetlen előéletére tekintettel az előzetes letartóztatásban töltött időn felül még 2 heti rabságra és 8 ft kártérítés megfizetésére ítélte. Mivel a vádlott ekkor már katona volt, a törvényszék megkeresésére a parancsnokság hirdette ki előtte az ítéletet, amely ellen fellebbezéssel élt, miként a tisztiügyész is. A Királyi Tábla azonban 1870. december 22-én a törvényszék ítéletét helybenhagyta. A tisztiügyész további fellebbezéssel nem élt. Mivel a vádlott is fellebbezhetett, a törvényszék a Tábla ítéletét szintén elküldte a parancsnokságnak, de most ott a kihirdetéshez egy sor adat közlését kívánták. A 2 9 Uo 1870. január 24. N°51., 1870. augusztus 4. N°402. ide jegyezték be a Kir. Tábla ítéletének kihirdetését, a kerületi törvényszék újabb ítélete: 1871. június 5. N°258.
