Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - Oldalvasalás
100 Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben. A vánkust a felső vánkusvasaláson kívül - a fa felületére került -, a két végén ellátták saroglyatartó-sassal is, amely egy C alakban meghajtott, az egyik végén hegyre húzott, a másik végén csavarrá kovácsolt vas. Ezt a vánkus alján anyával rögzítették, ez fogta át az alsó oldalcsövet, megakadályozva annak oldalra való kicsúszását. Oldalvasalás A szekéroldal vasalása pontos, aprólékos munkát követelt a kovácstól. Az oldalon található a legtöbb karika, kovácsolt szeg, pánt, illetve lemezborítás. A felső oldalcsövet kétféle képpen boríthatták vaslemezzel. Az erre való oldalcsővasat a vasáru üzletekben lehetett különböző méretekben a kovácsnak beszereznie. Ezek a lemezek 11-18 cm szélességig terjedtek. A legegyszerűbb oldalcsőborítást úgy készítették, hogy a felső oldalcsövet felülről egy sima lemezzel borították be. Ennél a megoldásnál, ha az oldal erősebb nyomást kapott, a vasalás alatt lévő oldalcső elrepedhetett. Ha erősebbet akartak készíteni, akkor 50-60 mm-es sávval borították az oldalcsövet. A lemezt féloldalt leszegezték és fokozatosan hajtották rá az oldalcsőre, majd a másik oldalon ismét leszegezték a lemezt. Ennek az elkészítése még így is fel annyi munkába került, mint a háromlemezes oldalcsőborítás elkészítése. A háromlemezes borítást 16-18 mm széles és 1,5 mm vastag lemez felhasználásával készítették. A három lemezcsíkot, amelyet az oldalcső hosszára szabtak le - kivéve az oldalcső végdíszítés hosszát - egy megfelelő stekliben - gyakran tengelygömbölyítőben -, a kellő formára alakították. Ezután levették az oldalról az oldalcsövet, két végéből kivették a faszeget, majd leütötték a zápokról, mivel a záplyukak helyét nem lehetett elfogni. Az oldalcsőre rádolgozták a borítást. Elsőként a két oldalsó borítást szegelték fel, majd ezek zárására az oldalcső tetején a harmadik lemezborítást, ami ráfeküdt a két oldalsó borítás végére, így lefedte azokat. Ezek után az oldalcsövet visszatették a zápokra. Az így elkészített oldalcsővasalássokkal nagyobb rugalmasságot biztosított az oldalnak, nem állt mereven ellent a teher nyomásának. Ezek után a faszegek helyét kifúrták, ezen helyekre vagy lőcsgúzs vagy lőcskarika került, esetleg saroglyalánc tartókarika. Az oldal végére, felül a szélső záp elé rakták a saroglyatartó-szeget, melyet úgy alakítottak ki, hogy felső része ék alakban szélesedett. Erre akasztották a kovácsok által készített stánglis perecet, amit a saroglyakikötő lánc végére tettek. A stánglis perec alsó, nagy karikáját pontosan az oldalcső átmérőjére készítették, a felső kidudorodást pedig a lánctartószeg magasságára. A perecet a kiképzéssel felfelé tartva nyomták rá az oldalcsőre, s miután az túlért a szegen,
