Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - Szekérhátulj vasalás

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 97 1. pangavasalás 2. Bocskai-pánt 3. rúdszámy merevítővas 4. rúdszámy oldalvasalás 5. rúdsz árny pánt átmenőcsavarja 6. alstiszni 7. cugpánt a cugplatnyival Afelhécet felülről teljes hosszában merevítővassal látták el, a két végére négyszögletes sukkarikákat tettek, melyre egy-egy fület forrasztottak a csatlás felfogatására.

4

7 Ezt egy átmenőcsavarral rögzítették, melynek fejét díszesre kovácsolták, innen az elnevezése is felhécrózsa. Az alstiszni rögzítésénél helyezték el a húzóklóbnikat (Knebel). A símely felső felületét a kopás ellen símelyvassal védték, mivel ezen fordul el a fergettyű, de ugyanakkor a fergettyű alsó részét is bevasalták a kopás ellen. Ezt a vasalást azonban nem eresztették végig a fergettyű teljes hosszában, hanem a derékszegtől bizonyos részt elhagyva mindkét oldalt 6-6" hosszban tették csak fel. A két érintkezési felületet szekérkenőccsel kenték, a súrlódás csökkentésére. A fergettyű középpontján, egészen a tengelyen át halad egy a kovácsok által rendkívül szívósra készített nagy szeg, a derékszeg. Ez teszi lehetővé, hogy a szekér első tengelye elforduljon, míg a szekérderék egyenesen mozog. Szekérhátulj vasalás A szekérhátulj a nyújtóból, két nyújtószárnyból, az astokból, vánkusból és a hátsó felhécből áll. A nyújtónyilat és a két nyújtószárat a kerékgyártó ugyanúgy, mint az elejnél faszegekkel illeszti össze. A kovács itt is kicseréli ezeket és vasvakszegekkel pótolja őket, majd a három faanyagot csomóvasalással látja el. Szekérelej vasalás oldalnézete 4

7 Vö.: Némethy Endre 1977. 51. p.