Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez
komoly szerepe volt abban, hogy a Tiszántúlon a reformáció helvét irányzata győzedelmeskedett. A fenti példát részint azért is fejtettem ki részletesebben, mert várostörténeti szempontból ismeretlen és különös érdeklődésre tarthat számot, de azért is, mert adalék ahhoz, hogy a levéltári kutatások révén újabb és újabb adatok kerülhetnek felszínre. 4 1 Tatár Istvánra visszatérve ráadásul megállapíthatjuk, hogy közönséges sajtóhibáról van szó, amely a történettudományt már többször megtréfálta. Lampe eredeti kiadásában, a kérdéses helyen (248. old) ugyanis ez olvasható: Stepahanus Tratar, Pastor Ecclesiae Böszörmenyiensis, tehát Tratar István, a böszörményi egyház lelkipásztora. Tekintettel arra, hogy ilyen magyar név nincs, a könyvet forgatók arra gondolhattak, hogy a latin nyelvű, külföldön szedett könyv vonatkozó névalakjába betűhiba csúszott, s azt úgy vélték feloldani, hogy az r betűt s-sel helyettesítették, s így a korabeli helyesírásnak megfelelően ts betűalakot kapnak, amelynek hangéitéke cs. Holott egyszerűen arról volt szó, hogy a t betű mellé feleslegesen került egy r. Ismeretlen névről lévén szó, ezt a későbbi századokban már nem tudhatták. A magyarul nyilván nem tudó szedő egyébként a latin szövegben sűrűn előforduló magyar nevek írásánál gyakran követett el hibákat. így például Geleji Katona István nevét a következőképpen szedte: Stephanus Karona Geleji. Ismert névről lévén szó, ezt a könyv egyik forgatója kézzel kijavította (382. old). Az általam használt eredeti könyv a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának tulajdona az I. 753.a. leltári számon. Ami Bakóczi János kéziratos munkájának közlését illeti, általában arra törekedtünk, hogy azt betűhíven adjuk közre, amelytől eltekintettünk természetesen abban az esetben, ha a kéziratos munka természetéből adódóan nyilvánvaló sietségből, figyelmetlenségből adódó hibákkal, mint például ékezetlemaradás, vesszőhiány stb. állunk szemben. Esetenként a mutató nem követi pontosan az alfabetikus sorrendet, mi ebben az esetben is az eredeti szöveghez ragaszkodtunk. Az oldalszám mindig a téma tárgyalásának kezdetét jelzi, amely átmehet a következő oldalakra is. Fontosnak tartottuk viszont, hogy a mutatót a leglényegesebb jegyzetekkel lássuk el. Alapvető elv volt, hogy minden esetben a név tárgy rovatot láttuk el jegyzetekkel, s itt történik esetleges utalás a rövid jellemzés rovatban foglaltakra. Az egyöntetűség kedvéért így jártunk el abban az esetben is, ha az első rovatban lévőről nem tudunk, vagy ismertségük miatt nem érdemes információt közölnünk. A személyneveket kurzív betűtípussal emeltük ki. Végül utalnunk kell arra, hogy a Bakóczi János által készített mutató közlése abban az értelemben is fontos, hogy az eredeti latin nyelvű munkának természetesen semmilyen mutatója vagy segédlete nincs. 114
