Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
6. Böszörményben, 1824. április 12-én a kocsmában italozó fiatalok összeverekedtek. Közel két hét múlva, április 25-én, kilenc, 17-23 év közötti legény a korábban történtek miatt ugyanott tömegverekedést robbantott ki és ennek során Bodnár Istvánt halálra verték. A tisztiügyész 14 fő ellen emelt vádat. A törvényszék - az ítélet szerint - a vádlottakat „két főbb rendre" osztotta. Az elsőbe azt a kilenc vádlottat sorolta, akik Bodnárt halálra verték, a másodikba pedig azt az ötöt, akik a verekedésben „részesek voltak". Az első rendbe soroltak közül csak Katonka Sándor és Gargya Miklós ismerte el bűnösségét, a többi hét viszont tagadta. A törvényszék azonban csak egyikőjük vétlenségét találta bizonyítottnak, ehhez képest azt állapította meg, hogy nyolc vádlott részes a sértett elkerülhetetlen halálának okozásában. Ezek után a törvényszék leszögezte: a rendelkezésre álló adatok alapján lehetetlen megállapítani, hogy a nyolc vádlott közül kik ejtették a halálos csapásokat. Csak az bizonyos, hogy a sértett agyonverésének „indító okai és elkezdői" Katonka Sándor, Gargya Mihály és Csatári István voltak, ezért őket az eddig letartóztatásban töltött időn felül 3-3 hónapi, a további öt vádlottat pedig l-l hónapi fogságra és 40-40, illetve 30-30 pálcaütésre ítélték, Szabó Kiss Simont pedig a vád alól felmentették. A második rendbe sorolt öt vádlottat 40^40 pálcaütésre büntették, mert bottal jelentek meg a csapszékben és részt vettek a verekedésben. A tisztiügyész mind a 14 vádlott terhére fellebbezéssel élt. A Királyi Tábla ítéletében kimondta, hogy a vádlottak cselekménye súlyosabb megítélés alá esik, ezért a 3-3 hónapra ítéltek büntetését l-l évi, az l-l hónapra ítéltekét pedig 6-6 hónapi fogságra emelte fel. Megállapította továbbá, hogy az elsőbíróság által felmentett Szabó Kiss Simon a sértett ütlegelésében részt vett, ezért őt 3 hónapi fogságra ítélte. A Királyi Tábla a törvényszéknek a második rendbe sorolt öt vádlottra vonatkozó rendelkezését helyben hagyta. 10 0 7. A hadházi Csókos nevű csapszékben 1846 karácsonyának első napján történt emberölés miatt 14 vádlott ellen indított ügyben a törvényszék a következő tényállást állapította meg: A kocsmában összegyűlt legények közül Zeke Bálint belekötött Kánya Mihályba. Mindketten botra kaptak és többeket, így Fekete Jánost és Miklós nevű fiát is érték ütések. Nem sokkal ezután - gyaníthatólag a kocsmából eltávozott Zeke hívására - megjelentek Vajda Bálint és társai s ekkor kezdődött el „a zűrzavaros, nagy és dühös verekedés". Ezenközben a csapszék küszöbénél összerogyott Vajda József, fején fokossal ütötték azt a sebet, ami az orvosi vélemény szerint több mint négy hónappal később - fő oka volt 1847. május l-jén bekövetkezett halálának. Nemes Barogh Imre maga is elismerte, hogy fokos volt a kezében és a sértett felé csapott. Ezt a tanúk vallomása is alátámasztotta. De a saját beismerése és a tanúk vallomása szerint fokos volt Kis Gergelynél is. Viszont Zeke Bálint azt állította, hogy Kis Gergely nem fokossal, hanem bottal verekedett, egy tanú pedig azt vallotta, hogy Kis Gergely puszta kézzel ment ki a kocsmából. Ám igen 48
