Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
sete nincs olyan világosságban, hogy a felhozott törvények ereje a vasban állóra alkalmaztathasson. De mivel világos - vonta le mindebből a törvényszék a végső következtetést -, hogy vádlott a csecsemő halálának még akkor is szántszándékos oka lett volna, ha egyébiránt életre termett volna is", ezért másfél évi rabságra és negyedévenként 25 korbácscsapásra ítélték. A Királyi Tábla az ítéletet helybenhagyta. 7 1 14. K. Kovács Jánosné 23 éves asszony férjétől már három éve különváltan élt. Teherbe esett, de ezt a szülés idejéig titkolta s a szüléshez segítséget nem vett igénybe. A megszült csecsemő köldökzsinórját erőszakosan elszakította, de nem kötötte el s az újszülöttet egy rongyba takarva, az ágya szalmájába rejtette el. Egy párnával befedte s másnap reggelig meg sem nézte. A nyomozás során a hullát a szalmában találták meg. Az orvosi vélemény szerint a gyermek élve született s „az életre tökéletesen kiképzett" volt. A törvényszék álláspontja szerint „alperesnek gyermeke elvesztése... szándékában volt... ezen gonosz szándékát a természet szava, Isteni és emberi törvények megtapodásával tettleg valósítani nem irtózott." Ezért 3 évi rabságra és negyedévenként 20 korbácscsapásra ítélték. A Királyi Tábla az elsőbíróság ítéletét azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a börtönbüntetés megkezdését a táblai ítélet kihirdetésétől kell számítani, a korbácscsapások pedig félévenként hajtandók végre. 7 2 15. Harsányi Bálintné 31 éves özvegyasszony a fejős juhászától esett teherbe. A gyermeket 1844 februárjában azért szülte meg bába segítsége nélkül, hogy a dolog titokban maradjon. A csecsemőt részben a szobában, részben a padláson egy ládába zárva tartotta március 13-ig, amikor is nemes Borbély Lajos nevű szolgája segítségével a város temetőjében eltemette. Ez kiderült s másnap a csecsemőt kihantolták. A boncjegyzőkönyvre vezetett orvosi vélemény szerint a leánygyermek, a tüdőúszópróba tanúsága szerint, élve született, fejlett testalkattal, s halálát fulladás okozta. Az biztos, hogy a gyermek élve született - olvasható az ítéletben -, de hogy ki a gyilkosa, az anya, Borbély Nagy Lajos, avagy mindketten, vagy pedig a halált az anya vétkes gondatlansága okozta -, ezt nem lehet megállapítani. A gyermek megfojtását mindkét vádlott tagadta, az anya azt vallotta, hogy a megszületett gyermek a földre esett, az orra összezúzódott, ez okozta halálát. A törvényszék végül is arra a következtetésre jutott, hogy „a való igazságot kétes homály borítja, melynek tisztába deríthetésére szolgáló próbák (bizonyítékok) nem léteznek". Abból a tényből ugyan, hogy Harsányiné terhességét és szülését eltitkolta, fennforog az a gyanú, hogy „kétségbe esett elbódulásában" történhetett a gyermek meggyilkolása, de ennek a gyanúnak az igazolására sincs bizonyíték. Csak az a bizonyos, hogy bármelyik vádlott követte is el a csecsemő megölését, azt nem előre célba vett szántszándékkal tette, továbbá, hogy a csecsemő az anya szégyenérzete vagy ama gondatlansága következtében vesztette életét, hogy bába segítsége nélkül szült és a gyermek a földre esett. Ezért a törvényszék Harsányinét, büntetlen előéletére figyelemmel, az ítélet 36
