Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Szekeres Gyula: Az átadás-átvétel szerepe a pásztorkutyák betanításának folyamatában

tyát vett -, esetleg új nevet adott neki, de mindenesetre a névadás mindig a kutya tulajdonságait tükrözte.

1

2 A helyi névadás nem tükrözi azt a gyakorlatot, miszerint a kutyáknak főleg folyóneveket adnak, hogy veszettségüket elkerüljék. Mintahogy azt PRONAY írja: - ,,A juhászok őket gyakorta a magyar folyókról: Dunának, Tiszának s Sajónak nevezik el, azt tartván, hogy az ily nevű kutya soha se dühösödik meg."

1

3 Itt inkább választották a hangzatos, ugyanakkor a kutya tulajdonságára jellemző neveket: - Fickó - Legíny - Bogár - Szokler - Pandúr - Gazsi - Ügyes - Rinaldó - Ügyvéd. A kutyák névadását az első benyomások is meghatározzák: - „Hej, ez olyan nagy betyár lesz, mint Rinaldó." A kiválasztás kapcsán említést kell tennünk az ún. néma puliról is, VARGA Mátyás szerint ezeket a kutyákat lopásra használták -, mivel nem ugattak, hangtalanul tudták elhajtani a másik falkából a juhokat.

1

4 Az ilyen kutyák rendkívüli ritkaságnak számítottak, eleve némasággal születtek, de némely kutyát rá lehetett szoktatni a hangtalan hajtásra, hogy ne ugasson. Egész kiskorától kezdve fegyelmezték, ha vakkantott, rögtön rászóltak: -„Neee!", vagy valamilyen formában rábírták az ugatás nélküli terelésre. Hogy ,,igazabb legyen a mondás", nem is lopni használták ezen kutyákat, hanem inkább ún. lopott legeltetésre, ha tiltott helyen legeltetett a juhász. SZABADFALVI József tesz említést erre az esetre, mikor a juhászok, akik nem rendelkeztek megfelelő legeltetési területtel az utak mellett legeltettek, valamilyen jogcímet találva tevékenységük legalizálására.

1

5 A hajtókutyák betanítása A kutyák tanítási - tanulási folyamatában egyfajta átadás-átvétel zajlik pásztor és kutya között. A kutya a pásztor cselekedeteit követi, sajátítja el, s a tanulási folyamat végén tudását nagymértékben meghatározza a ,,tanító" pozitív vagy negatív mintája. A hajtókutya igazi értékét az adja, hogy a betanítójától mennyi pozitív technikát sajátít el, ez természetesen egyenes függvénye az oktató tudásának. Ha figyelembe vesszük, hogy a folyamat hárompólusú, nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy az átadás-átvétel folyamatában mind a három szereplő bizonytalan tényező. A legstabilabb elem ebben a háromszögben maga a pásztor, aki tudásával, hozzáállásával meghatározó elem, mind a nyáj, mind a kutya szemszögéből. A három tényezőből a pásztor mint állandó - saját tudását átadó - a kutya, mint bizonytalan tényező mindkét - jó és rossz irányba alakulhat, melyet nagymértékben determinál alkati, illetve veleszületett adottsága, a pásztorhoz való viszonya: - ragaszkodása, illetve a gazda hozzáállása: - türelme, kezdeményező és befogadó szerepe. A falka, gulya, itt mint oktató közeg, az átadás-átvétel gyakorlati megvalósításának eszköze, s mint ilyen, optimális esetben is standard állapotú, ettől eltérő esetben, természetszerűleg szenvedője is a folyamatnak. 227