Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Deli Edit: A Hajdúsági Múzeum népibútor-gyűjteménye
Az ülőalkalmatosságok bemutatásának végén meg kell említenem az állandó kiállításon látható böszörményi hadnagyi széket, amely a városi - Hajdúkerületi - adminisztráció részére készülhetett még a XIX. század elején, (leltári szám nélkül). A karosszéknek a háttámlája bőrrel van bevonva, rajta a város címere látható. Lábán és háttámláján faragás is látható. Az ülőrésze kárpitozott. Készítésének helye ismeretlen. Az asztalok közül fiókos, ládás asztal nincs a gyűjteményben. A legrégebbi darab 1791-ből való, tölgyfából készült masszív bútordarab. A családi hagyomány szerint az 1790-es években a templom felújíttatásán dolgozó ácsmesterek készítették a böszörményi Tánczos családnak, ahol a mesterek szállása volt. Az asztal négylábú, alul keresztfás szerkezetű, faragott rozettával díszített. A lábakon faragott dísz és a káva alatt berakás található. Az 1791-es évszám a kávájába van karcolva. Az asztal lapja tölgyfalécekből van összeillesztve, négy kazettát alakítottak ki belőle a mesterek. Az asztal lapja megnagyobbítható. Jelenleg az állandó kiállításban látható. A helybeli mesterek egyszerűbb, fiókos vagy fiók nélküli fenyőfa asztalokat készítettek. A XX. század elejétől a módosabb házakban kezdtek megjelenni a különböző keményfából készült baluszter lábú, valamint egyszerűbb cabriol lábú asztalok is. Ilyen darabok is vannak gyűjteményünkben. A végrendeletekben négyszegletű fekete asztalokról rendelkeztek. 3 2 A lakberendezés szerves része a XIX. században a tükör is. Legtöbb helyen az egyszerű, vásári fekete fakeretű darabokat használták, a Debrecenben és környékén elterjedt, díszesen faragott, tornyos tükröknek csak nagyon egyszerű változataira sikerült rábukkanni. Ezek egyszínűek, kezdetleges faragásúak, színvonalukban nem közelítik meg a Debrecenből ismert, faragott és festett példányokat. 3 3 A tükör mellett említést érdemel gyűjteményünk néhány pipatóriuma is. Vannak közöttük esztergályozott, furnérozott, polgári otthonokból származó darabok is, valamint egyszerűbb, házilag barkácsolt, paraszti készítmények is. Ezek a paraszti tárgyak díszítetlenek, egyszínűek, a funkciójuknak azonban tökéletesen megfelelnek. A múzeum gyűjteménye alapján megállapíthatjuk, hogy a múlt században a városban dolgozó asztalosok mindenféle szükséges bútorral ellátták a város lakosságát. A hagyományos paraszti bútorok alapszíne legtöbbször barna volt, rajtuk élénk színű, szépen komponált, jó ízlésről tanúskodó virágcsokrok. E virágos díszítés megtalálható a kelengyésládákon, az ágyon, a tékákon, tálasokon, fogasokon, tárolóbútorokon - a korsószékeken, karoslócákon is. A hegedűhátú székek egyszerűbb, kevésbé díszített változatai terjedtek el, de a XX. század elejétől megjelentek a keményfa és furnérozott asztalokkal együtt, a tonettszékek is. 217
