Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Deli Edit: A Hajdúsági Múzeum népibútor-gyűjteménye

ezen bútorféleségek szoros egymásmellettisége a mezővárosi és falusi szobákban, amelyet azután a néprajzi szakirodalom hagyományos lakásbelsőként, házberendezésként írt le. E lakásbelsőkben tehát egyazon lakótérbe került a máshonnan szerzett bútor a helybeli készítménnyel, a városi eredetű a falusival, a szakember által készített az ügyeskezű barkácsolóéval. Nagyon sokszor megfigyelhető volt, hogy egyidejűleg különböző korokból származó bútorokat használtak, néha úgy, hogy a módosabb, újításokr a hajlamosabb családoknál az újabb, a konzervatívabb - esetenként szegényebb - családoknál a régiesebb bútortípusokat. Máskor ugyanazon a portán lehetett megtalálni egymás mellett a kezdetlegesebb és az újabb típust is. Ilyenkor magán a házon belül alakult ki valamiféle fejlődési hierarchia, pl. a tisztaszobában, a fő helyen kaptak helyet az előkelőbbnek tartott újabb bútorok, s ezek fokozatosan szorították ki a munkatérbe, majd a pitarba, kamrába, az udvarra vagy a padlásra az elavult darabokat.

4 Ezt az utat járta be sok, a múzeumunk gyűjteményébe került darab is, hiszen legtöbbször a padlásról, kamrából kerültek hozzánk. Funkciójukat tekintve öt nagyobb csoportba sorolhatók e hagyományos népi bútorok: tárolóbútorok, ülőbútorok, fekvőhelyek, asztalok és egyéb, a fenti kategóriába nem sorolható tárgyak, pl. a tükrök. A hagyományos tárolóbútorok közül gyűjteményünkben is szép számmal találhatók ládák, tékák, fogasok, korsószékek. A ládák közül legrégebbiek az ácsolt ládák, melyekből négy darab van a múzeum tulajdonában, ebből három jó állapotban, restaurálva. Ezek eredeti funkciójukat tekintve a menyasszony hozományába tartoztak, ebben tartotta ruháját. A múzeumban lévő ládák bükkfából készültek, zsilipeléses technikával. Kettő lapos tetejű (ltsz. HM 53. 464. 1. és a HM 84. 13. 1.) egy pedig magas, nyeregtetős (HM 52. 228. 1.) - a felvidéki típusú ládákhoz tartoznak. Tetejüket, elejüket és a tartóváz elejét rovott, vésett díszítés borítja. Az egyik láda (HM 84. 13. 1.) érdekessége, hogy az eleje három és a teteje két deszkáján lévő díszítés abba a csoportba tartozik, amelyről Lükő Gábor megállapította, hogy e stilizált emberalakok nővédő, csecsemőóvó szerepet játszottak, bennük anyasági motívumokat ismer föl.

5 E ládán a Lükő által szoptató nőnek leírt motívum ismerhető föl. A családi hagyomány szerint ez a láda nemzedékről nemzedékre öröklődött, már az 1830 és 1918 között élt Uzonyi Mihályné, született Kis Szabó Sára is örökölte valamelyik felmenőjétől. Készítésének idejét tehát bátran tehetjük a XVIII. század végére, esetleg a XIX. század elejére. A másik két restaurált láda készítését is a XIX. századra tehetjük. 208