Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez

resi székhelyek időszaki változásai (Püspökladány, Hajdúszoboszló, Hajdúhadház) után a végleges központ Hajdúböszörmény lett, ahol egészen 1979-ig maradt az egyházmegye levéltári anyaga, amikor is a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárának általános rendezése során azt Hajdúhadházra szállították át. Bakóczi János 1883-ban kezdte meg az egyházmegye levéltári anyagának rendezését azzal, hogy a debreceni egyházmegye területére esett egyházközségekre vonatkozó anyagot összegyűjtötte és az egyházmegye jegyzőkönyveit kivonatolta és egyben az egyházmegye anyagát Hajdúböszörményben rendezte. Az iratok biztonságos elhelyezése azonban nem oldódott meg, s ez különösen később, az 1945 utáni időszakban jelentett nehézségeket. A levéltári anyag nagy része sajnos használhatatlanná vált.

1

8 Bakóczi János, úgy is, mint református lelkész és úgy is, mint egyháztörténész, levelezést folytatott id. Révész Imre püspökkel, aki korának meghatározó egyénisége volt.

1

9 Révész Imre egyébként széles körű levelezést folytatott a korabeli tudományos élet olyan kiváló egyházi és világi képviselőivel, a művészeti és a tudományos élet olyan reprezentánsaival, mint Arany János költő, Balogh Ferenc egyháztörténész, Budenz József nyelvtudós, Fraknói Vilmos katolikus kanonok, egyház- és művelődéstörténész, Géresi Kálmán könyvtárigazgató, Greguss Ágost egyetemi tanár, Gyárfás István, Haan Lajos és Pesti Frigyes történészek, Szilády Aron irodalomtörténész, Thaly Kálmán történetíró-politikus stb. A fenti névsor egyben minősítés is, s egyben jelzi, hogy Bakóczi vidéki magányában, ha áttételes formában is, kapcsolatban állott a kor tudományosságának első vonalával.

2

0 A debreceni kollégiummal ápolt kapcsolata tette lehetővé számára, hogy érdeklődésének megfelelően bekapcsolódjon azokba az egyháztörténeti kutatásokba, amelyek az egyházi levéltár rendezésével is összefüggtek. Az iratok rendezése során Bakóczi János számos olyan mutatót, segédletet készített, amely messze több, mint amelyet ma értünk rajta. Közismert, hogy a magyar kultúrára általában, de különösen a református szellemi életre milyen meghatározó volt az a gyakorlat, hogy a hazai tanulmányok végeztével a legjobbak, mintegy a legfelsőbb szint jeleként, külföldi akadémiákon folytatták tanulmányaikat. A debreceni kollégium levéltárában erre az első adat 1582-ből való, s 1616-tól kezdve vannak folyamatos adataink. A debreceni kollégium külföldön továbbtanuló diákjairól Bakóczi János összeállítást készített az 1616 és 1870 közötti időszakra vonatkozóan, azaz gyakorlatilag lefedte azt a kort, amely történetíró módszerek révén elérhető volt.

2

1 Természetesen ehhez sokoldalú kutatásra volt szüksége. Szorosan kapcsolódik ehhez a munkához az a hagyaték, amelyet ma a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárában külön állagként őriznek Bakóczi János Adattári Gyűjteménye címen (II. 28.). E kéziratban maradt munkák Bakóczi János hagyatékaként kerültek levéltári megőrzésre, s nagy segítséget nyújtanak a Kollégium történetének kutatásához. Összeállította a főiskolai növendékek névsorát 1588-tól 1791-ig terjedően. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy az ez utáni kutatás lényegesen egyszerűbb. A 108