Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez

1855-ben végezte el a gimnáziumot, s ez év őszén életre szólóan döntött. Teológus hallgató lett. Évfolyamait rendben, nagy szorgalommal végezte. Az 1858/59-es tanévben - ekkor már negyedéves - a kor szokása szerint megtették oktava tanítónak, amelynek egyben jutalom, kitüntetés jellege is volt. Hamarosan septima tanító, majd pedig 1860 őszén ugyanazon osztállyal sexta tanító. 1861 őszén komolyan fontolgatta, hogy a Szepességre megy, nyilván a német nyelv tanulása céljából s egyben valamely szepességi polgárhoz szegődve magyar nyelvet tanítani ingyenes ellátásért. E korban s e vidékről erre a nemes gyakorlatra több példánk van.

5 Végül mégis Debrecenben maradt, elsősorban a híres vaskereskedő, Farkas Ferenc kérésére, aki gyermekei mellé vette nevelőnek. 1862-ben egy fél esztendeig ismét tanítóskodott (sexta tanító), majd folytatta főiskolai tanulmányait. 1862. augusztus elsején főiskolai contrascriba,

6 majd kereken egy esztendő múlva főiskolai senior

1 lett, amely ekkor egy fél esztendeig tartott, s így erről a tisztjéről 1864. február elsején leköszönt.

8 A kápláni vizsgát

9 ez év tavaszán tette le. Diákéveinek történetét még a következő adatokkal egészíthetjük ki. Volt esküdtfelügyelő, a szolgák inspektora, Ujfalussy József diák zenekarában hegedűs, a hímeves tanár Lugossy József

0 mellett segédkönyvtámok. E száraz adatok felsorolása után csak utalhatunk arra a sajátosan bensőséges, ugyanakkor szigorú légkörre, amely a kollégiumi diákok egyéniségét egy életre szólóan meghatározta. A kollégium évszázados hagyományainak szellemében tanulmányaira a koronát külföldi tanulmány útjával tette fel." 1864 augusztusában indult el a nyugati protestáns egyetemeket meglátogatni Tóth Sámuel akkor hittantanár, később egyházkerületi főjegyző s Bíró Károly, később tasnádi lelkész társaságában. Budapest, Pozsony, Bécs, Salzburg, Lindau, Augsburg és München érintése után Zürichbe mentek, ahol az ottani akadémia neves professzorait hallgatták, nevezetesen Schwert, Fritchét, Biedermannt. Zürichből többfele tettek kirándulást, egyben tapasztalatokat gyűjtve az ottani vidéki élet minőségéről is. így voltak Ütliebergen, Rigilcumban, Rapelswillben, a vierwaldstädti tó környékén és Baselben is. Bakóczi János később Genfbe ment, majd egy hónapra Párisba látogatott, végül a híres német protestáns egyetemet kereste fel Heidelbergben, ahol pár hétig hospitált is, s ezzel befejezte nyugat-európai peregrinációját, amely a tudásanyag bővítésén túl a szerzett élmények gazdagságával színezte egyéniségét. Hazatérve Révész Bálint, akkor még a debreceni egyházmegye esperese, a későbbi püspök mellett lett káplán (segédlelkész), amelyre még párisi tartózkodása alatt hívta meg Bakóczit.

1

2 Beköszöntő ünnepi istentiszteletét 1865. június tizennyolcadikán tartotta a debreceni Nagytemplomban. A tiszántúli reformálussághoz, illetve annak központjához, Debrecenhez való ragaszkodása jeléül említhetjük, hogy Révész Bálint ajánlata mellett felkérést kapott a Békés-bánáti egyházmegye esperesétől is, de elsősorban érzelmi okok miatt Debrecen mellett döntött. Állásában két évig dolgozott, amikor megpályázta a mikepércsi református lelkészi állást, s az ottani presbitérium az ő személye mellett döntött. Pedig el105