Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
cen útvonalon Böszörménybe kísértették. A törvényszék 1790. augusztus 11-én hozott ítéletével mindkét vádlottat 60—60 pálcaütésre ítélte. 77 Tardi és Kiss alighogy kiszabadultak, augusztus 22-én megint búzát loptak. Éjfélkor szekérrel kimentek a mezőre, most is magukkal vitték a 13 éves gyereket. Gajdán István földjéről négy-öt boglya búzát raktak fel. Hazafelé azonban a gyerek belehajtotta a lovakat az árokba, a szekér feldőlt, s mire a búzát sikerült felrakniuk, megvirradt, és a lopásra fény derült. A két tettest megint letartóztatták. 1790. szeptember 28án Kiss Istvánt 15 napon belül végrehajtandó 90, Tardi Istvánt pedig 60 pálcaütésre ítélték, s mivel újvárosi születésű volt, arra kötelezték, hogy Böszörményből költözzék el Újvárosra. Az ítélet indokolásában ugyan nincs szó róla, azonban nyilvánvaló, hogy Kisst azért büntették súlyosabban, mert kiskorú gyermekét is magával vitte a lopás elkövetéséhez. 7 8 Sajtos György, János és Ferenc, dorogi legények azt hallották, hogy Debrecenben a kapálásért magasabb napszámot fizetnek. A mezőről egy-egy lovat loptak, mert lóháton akartak bemenni a városba. Tervük azonban nem sikerült, mert már a dorogi határban elfogták őket. A törvényszék a 17 és 19 éves vádlottat 30—30, a 15 évest pedig 15 pálcaütésre ítélte. 7 9 Kóródi János 32 éves encsencsi és Kiss Gergely 21 éves debreceni legények Szoboszlón két lovat loptak. A büntetett előéletű Kóródit 70, a büntetlen Kisst 60 pálcával sújtotta a törvényszék és a büntetés kiállása után lakóhelyükre kísérésüket rendelte el. 8 0 Nagyobb súlyú lopásnak tekintették a 30 éves Dobozi János szoboszlói ember cselekményét. O Csanády Jánostól egyedül három lovat lopott, Kovács Jánostól pedig id. és ifj. Bihari Imrével, valamint Kovács Györggyel együtt két lovat tulajdonított el. Ezt. követően egyedül követte el bűncselekményeit és Váczi Mihálytól hét, majd Mándi Istvántól három, Bogdán Jánostól pedig két lovat vitt el. Összesen tehát tizenhét lovat lopott s ezzel a sértetteknek 581 Rft kárt okozott. A törvényszék Dobozit 1 évi börtönre és negyedévenként 40—40 botütésre, id. Biharit 3 hónapi börtönre és ez alatt három részletben végrehajtandó 100 botütésre, Kovács Györgyöt pedig egyszerre végrehajtandó 50 botütésre ítélte, s valamennyiüket kártérítésre kötelezte. 8 1 A kereskedelmi élet nemigen vonzotta a Hajdúkerület népét, „1715ben pl. az egész Hajdúkerületben csak egy kereskedő volt, ez a szatócs Hajdúszoboszlón élt" — állapította meg Rácz István. 8 2 Abból a tényből, hogy 1781-ig a kerületi törvényszék előtt bolti lopás miatt nem indult eljárás, arra következtethetünk, hogy az üzleti élet csak az 1770-es évek legvégén indult meg, amikor a hajdúvárosokba letelepedett görög és zsidó kereskedők megnyitották boltjaikat. Az üzletek kifosztásának lehetősége vonzotta a tolvajokat, megkezdődtek az ún. boltfelverések — betöréses lopások —, s ezek tettesei jelentős mennyiségű árucikket vittek el. Az ilyen cselekmények nyomozásakor rendszerint részletes jegy77 Uo. 1790. Fasc. NN. N° 10. 78 Uo. 1790. Fasc. NN. N° 15. 79 Uo. 1790. Fasc. NN. No 11. 80 Uo. 1791. Fasc. OO. No 13. 81 Uo. 1791. Fasc. OO. No 8. 82 Rácz István: A hajdúk története. (Bp. 1975.) 59. 88
