Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
gyakorolta, másokat is tolvajságra tanított. Mivel jobbulására nincs remény, akasztófára ítéltetik." 1 5 A Levéltárban csak az ítélet található, a vádlott további sorsa ismeretlen, 5. Juhász György szoboszlói lakos ügyében az 1766-ban kelt ítélet megállapította, hogy vádlott magát kóborlásra, korhelységre, részegeskedésre adta s mások véres verejtékkel keresett javait eltulajdonította. A tényállás részletesen tartalmazza, hogy a név szerint felsorolt huszonkét szoboszlói sértett istállójából, kertjéből, lakásából milyen ingóságokat lopott el. Vannak ezek között lószerszámok, gazdasági eszközök, ruhaneműek, juhbőrök, még egy hegedű is. A törvényszék megállapítása szerint a lopott holmik értéke még középérték szerint is elérte a 100 forintot, ám vádlott ezeket 20 forintért „prédálta el". Debrecenben lapos vasat is lopott s végül Böszörményben tartóztatták le. A tömlöcöt azonban feltörte, egy csákányt és az őr új dolmányát magához véve — megszökött. De csakhamar kézre került. Mivel korábban lopásért, istenkáromlásért, részegeskedésért már büntetve volt, a most megállapított tényállásból a törvényszék azt a következtetést vonta le, hogy vádlott egész életét tolvajságban akarja eltölteni. Súlyosítóként vette továbbá figyelembe, hogy tolvajságait éjszakánként, többnyire istállók erőszakos feltörésével és olyan eszközökkel vitte véghez, amelyekkel gyilkosságot is elkövethetett volna. „Miután jobbulásához nincs remény, ezért, hogy megrögzött tolvajságait ne gyakorolhassa,, akasztófára ítéltetik".™ Ebben az ügyben is csak az ítélet maradt meg, a kegyelmi eljárás eredménye nem állapítható meg. 6. Tóth Zsuzsánna 30 éves, keresztúri születésű asszony ellen a tisztiügyész 1768 augusztusában többrendbeli lopás miatt emelt vádat. Az iratokból és a törvényszék ítéletéből egy félresiklott élet képe rajzolódik ki. Tóth Zsuzsánna Margitán ismerkedett meg egy diószegi koldus fiával, Veres Jánossal, aki ott fazekasságot tanult. Rövidesen házasságot kötöttek, a férj azonban egy idő után a vármegyei nótárius főzőasszonyával„egy váradi menyecskével, egy kurvával" megszökött. Felesége hiába kerestette, nem akadt nyomára. A magára maradt Tóth Zsuzsánna is otthagyta Margitát. Hugyajra ment. Ott egy gazdánál, majd az orosz papnál volt szolgáló. Mindkét munkaadója ládájából kétszer is kilopott 10 vagy 11 forintot. Ezért jobbnak látta, ha továbbáll. A hugyaji csapiárost megkérte, készítsen neki egy igazolást arról, hogy ő özvegy asszony és férjhez mehet. Ezzel az írással aztán születése helyére, Keresztúrra távozott. Itt egy Horváth István nevű gömöri legénnyel házasságra is lépett, s hét hónapig élt vele. Ez alatt az idő alatt gyolcsokat, bagaria bőrt, vásznat, egy asszonytól 10 forintot, a zsidó kocsmárostól 9 forintot és általában mindent lopott, amihez csak hozzáfért. A házassági hűséget sem igen tartotta meg, két szeretője is volt, majd egy legénnyel együtt ellopta a tiszttartó lovát és Tordára szöktek. Itt „egy szép öreg (z)soltárt" is lopott Tóth Zsuzsánna, de azt már nem tudta megmondani, hogy kitől. Tordán eladta a mentéjét. Az érte kapott pénzt a legény ellopta tőle és továbbállt Kállóba. Az asszony utánament, de mindkettőjüket elfogták. A legényt 15 Uo. 1766. Fasc. O. 25. 16 Uo. 1766. Fasc. O. N° 25. 72
