Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
terjedt. A vásárokon működtek a zsebtolvajok, lakásokban a besurranó tolvajok, főleg nők. Az üzletekből vásárlás ürügyén, kóborló asszonyok kezén, vásznak, selyemkendők és más apróbb ruhaneműk tűntek el. Az ítéletekben a legváltozatosabb elkövetési módokról olvashatunk. A lopott ingóságok között szinte minden tárgy megtalálható amely abban az időben használatos volt. A Hajdúkerület tisztiügyésze a lopással vádoltakra a feudális korszak végéig — a cselekmény súlyától függetlenül — A Tripartitum I. részének 15. címe alapján minden esetben halálbüntetés kiszabását kérte keresetében és ezt ismételte meg perbeli szóváltásaiban is. A törvényszék azonban az indítványnak csak kivételesen adott helyt. 1757-től 1871-ig lopás miatt összesen 19 halálos ítéletet hozott, az utolsót 1820-ban. S hogy a törvényszék milyen szempontok alapján szabta ki e legsúlyosabb büntetést, az a 19 ítélet tényállásából tűnik ki. 1. Csengeri Kata szoboszlói lakos 1760-ban Parti György házába bekérezkedett. A házigazda figyelmetlenségét kihasználva, a lakásban lévő ládát „tolvaj módon" felnyitotta s 58 forintot ellopott. 1761-ben, míg Partiék a kertben tartózkodtak, lakásukba belopakodott, s ezúttal a ládából 72 forintot vitt magával. Mivel „kézi munkájával élő embert károsított meg, a lopást pedig két ízben cselekedvén, a bűnt bűnnel tetézte", ezért ítélték hóhér általi fő vételre. 1 1 Mária Terézia már 1756-ban elrendelte, hogy a halálbüntetést kiszabó ítéleteket kihirdetésük előtt az összes iratokkal együtt a Helytartótanács útján hozzá fel kell terjeszteni a kegyelmezési jog gyakorlását illető döntés végett. 1 2 A közgyűlés ennek megfelelően Csengeri Kata ügyét felterjesztette, de az uralkodó elhatározása a periratok ^között nem található. 2. Ugyancsak 1761-ben ítélték hóhér által leendő felakasztásra Halasi Nagy Mihály 20 éves hadházi legényt, mert 1760 november 16-án, a vasárnapi istentisztelet ideje alatt Varga István portiószedő házába betört s a ládát, amelyben a sajátja mellett az adó fejében beszedett pénzt is tartotta, fejszével felfeszítette s 158 forintot ellopott. Eltulajdonított továbbá egy vég gyolcsot, egy perselyt és egy tüszőt is. A törvényszék a büntetést azzal indokolta, hogy vádlott „vasárnapi napon, amidőn más keresztyén istenfélő emberek a templomban foglalatosak" voltak, Varga Istvánt „mint privátus személyt, mind pedig mint közönséges portió szedőt gonoszul megkárosítani nem irtózott." Az uralkodó azonban a halálbüntetést kegyelemből kétévi közmunkában töltendő rabságra változtatta. 1 3 3. Sás István „máskép Bihari Kovács István" 33 éves, portió fizető böszörményi lakos ellen 1765-ben lovak, vasak, deszka és szalonna lopás miatt emelt vádat a tisztiügyész. Mivel tagadta a bűncselekmények elkövetését, a tortúra öt grádusára ítélték. Ennek végrehajtása során sem tett beismerő vallomást, ezért szabadon engedték, „oly reménységgel, hogy ennek utána magát megjobbítván, az Ur Isten és az emberek előtt 11 B. ügyek. 1761. Fasc. J. No 1. Az ítéletet 1. uo. No 3. alatt. 12 Ker. közgy. ir. IV. A. 502/b. 1756. Fasc. 16 No 15. 13 B. ügyek. 1761. Fasc. J. No 3. és 29. A kegyelemre. 1. ker. közgy. jkv. 3. k. 1762. március 17 No 16. 70
