Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi főkapitány választási rendjének alakulása

ban, amelyet Sillye Gábor fogalmazott meg legvilágosabban 1847-ben megjelent munkájában, amelynek célja az 1847-re összehívott országgyűlés törvényalkotó munkájának a befolyásolása/'

4 A törvénytervezetet lényegében azzal az érveléssel utasította vissza, mint amellyel már 1809ben is találkozhattunk. „A törvényhozásnak feladata az alkotmányos jogokat kiterjeszteni, és nem megszorítani s elvenni" — írta. Ezért — folytatta fejtegetését Sillye Gábor — ha a tervezetet eredeti formájában fogadják el, akkor „megszoríttatik sőt elvétetik a hajdúknak a főkapitány választását illetőleg azon joga, mit századok óta gyakoroltak". Nevezetesen az, hogy főkapitányaikat közvetlenül válasszák. A kor jogászi-prókátoros érvelési módjának megfelelően könnyedén siklik át azokon a problémákon, amelyek — amint láthattuk — 1790 óta fennállnak. Nevezetesen úgy, hogy nem is említi őket, illetve úgy, hogy Jablonczay Petes János, Nánási Oláh Mihály megválasztásának körülményeiről azt állítja, hogy azok nem különböztek a korábbiaktól. Ezért a tervezetet az ősi jogszokás alapján támadja, s annak ad hangot, hogy maradjon minden a régi szokás szerint. Tehát a hajdúk közvetlenül válasszák a főkapitányt, s a király erősítse meg állásában. Indoklását még a következőkkel támasztotta alá: „a hajdúk bizonyosan nem fognak olly egyént e magas állásra emelni, ki a nép összes bizodalmát s ő felsége királyi kegyét meg ne érdemelné; holott ellenben a kijelelési választásnak három egyénre lett kiterjesztésénél, hol sokszor pártérdekek működhetnek, a legnagyobb kormányi bölcsesség sem képes eltalálni a középutat, melly a főhivatalnok iránti osztatlan bizalomra, s így tökéletes megnyugvásra vezethetne". Az alapkérdés mondanom sem kell, nem ez volt, hanem a központi kormányzás és a rendi autonómia küzdelme, amely Sillye Gábor érvelése esetén a reformnemesség polgárosodó, liberális nézeteivel is színeződött. A Hajdúkerület belső szerkezetének rendezése azonban az 1847/48as országgyűlésen is meghiúsult a közbejött polgári átalakulás miatt. Ráadásul Pély Gábor főkapitány 1849 nyarán meghalt. Ez a tény a Bachrendszer bukásakor okozott komoly gondokat, hiszen ismeretes, hogy az 1860. ok't. 20-án kelt októberi diploma visszaállította Magyarország 1847-es alkotmányát. így tehát a hajdúvárosok törvényhatósági jogállását is. Tehát főkapitányt kellett választani! A hajdúböszörményi Polgári Casinó körül tömörült hajdú városi politikusok úgy döntöttek, hogy a Magyar Királyi Kancelláriától azt kérik, hogy az 1848-^as (!) törvények alapján választhassák meg legfőbb elöljárójukat.

4

5 Amint az várható volt, a legfőbb kormányszék a Helytartótanács útjáu elutasító álláspontra helyezkedett, s a főkapitányt a hajdúvárosok által kijelölt személyek közül kívánta kineveztetni. Ezzel lényegében a Helytartótanács valóban az 1847es- alapokat tette magáévá, hiszen ez az elv 1790 óta kísért, s 1809 óta pedig ez volt a választás tényleges rendje. Az ország forrongó állapotát kihasználva a Hajdúkerület Sillye Gábor személyes inspirációjára merész lépésre határozta el magát. Kinyilatkoztatták, hogy a főkapitány megválasztásánál mást, mint az 1848. évi 26 törvénycikket figyelembe venni nem lehet. Ezzel tehát az 1848-as alapokra helyezkedtek évekkel a kiegye44 Sillye G.: Szózat a Hajdúkerület ügyében. I. m. 53—57. 45 Sillye Gábor főkapitánnyá választására lásd Nyakas Miklós: Sillye Gábor a szabadságharc kormánybiztosa, a Hajdúkerület utolsó főkapitánya. 1817—1894. (Hajdúböszörmény, 1980. 48—50. 63