Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi főkapitány választási rendjének alakulása
nási Oláh Mihály 1790. dec. 10-én írta haza, hogy a „Felséges Cancellárián is most agitáltatik az Electio vagy Szabad Választás dolga". 3 0 Jabloczay Petes Jánost ugyanis — aki egyébként, már évtizedek óta fontos szerepet, töltött be a kerületi adminisztrációban — a régi mód szerint választották meg. A kancellária viszont ezt kétségbe vonta! Arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a hajdúvárosok állítsanak három jelöltet, s ezek közül a király, illetve az udvari kancellária jelölje ki a főkapitányt. Ezt az elvet azonban a hajdúvárosok sérelmezték, mert jogaik csorbítását látták benne. Nyíltan szembeszegülni azonban nem tartották tanácsosnak, s ezért taktikai okokból azt hangoztatták, hogy Jabloczay Petes János megválasztása csak az 1790-es országgyűlésre szól. A helyzet tisztázása végett a két követnek sikerült elérni, hogy az uralkodó kihallgatáson fogadta őket. A legfontosabb kérdés természetesen a hajdúvárosok jogi helyzetének a tisztázása volt az újból felbukkanó kamarai veszély miatt, de szóba került a főkapitány választásának a rendje is. Ezt maga az uralkodó hozta szóba, amikor kijelentette, hogy a főkapitány választásról már informálták, de váratlan fordulattal megkérdezte: 3 1 „Hogy hát most ki a'Kapitány?". Erre természetesen Jablonczay válaszolt a következőképpen: „én vagyok Felséged engedelmével". II. Lipót ennyivel azonban nem elégedett meg, hanem rákérdezett arra, hogy ki választotta erre a tisztségre. Ekkor Jablonczay Petes János főkapitánynak alkalma nyílt arra, hogy az uralkodó előtt kifejthesse a hajdúvárosok álláspontját a következőképpen: „Felséges Uram! Hajdú Városok több szabadságai között ez is mind ez ideig szakadtalanul meg vólt, hogy magok választottak magoknak kapitányt, és a'mikor a' múlt esztendőben februáriusban azon régi szabadságok szerint választottak Kapitánynak, azonnal Felségednek alázatos jobbágyi kötelességek szerint meg jelentették és Felséged is azon választást meg hagyni kegyelmesen méltóztatott". A bonyodalom ekkor végül úgy oldódott meg, hogy a Kancellária az országban kialakult általános helyzetre való tekintettel nem erőltette tovább a már kialakult helyzet megváltoztatását, hanem kelletlenül bár, de tudomásul vette a történteket. A Hajdúkerület két követe 1791 januárjában azt jelentette haza, hogy a főkapitányt hivatalosan megerősítették, sőt a kiadott dekrétumba „világosan belé vagyon téve" a Nemes Városok szabad választása". 3^ Ettől függetlenül Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály előtt teljésen nyilvánvaló volt, hogy a kormányszékekkel való súrlódások elkerülése végett szorgalmazni kell a hajdúvárosok legfőbb állami irányításának a modernizálását, mégpedig a Jászkun kerület mintájára, amely legközelebb állott a nemesi vármegyék szerkezetéhez, hiszen itt a főkapitány mellett, illetve a fölött egyes nemesi vármegyék örökös főispáni tisztségéhez hasonlatosan — ősi jogon — Magyarország nádora állott. Ezt a jogállást szerették volna megteremteni a hajdúvárosok számára is. A kor jogszemléletének megfelelően állítólagos történelmi precedensre hivatkozva azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy kihallgatást kérnek az uralkodótól, hogy „leg drágább szabadságaink védelmezését méltóztassék kedves Fijára, mint Magyar Ország Palatinussára Kegyelmesen és hatható30 HBML IV. A. 502. b. F. 4. No. 31. 1791. 31 Uo. Jablonczay Petes János és Nánási Oláh Mihály a Hajdúkerületnek. 32 Uo. F. 4. No. 87. 1791. 59
