Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Kovács Gábor: A daru (Grus grus) vonulása és nyári előfordulásai a Hortobágyon. 1975—1987

korábbit felülmúló tömegekkel árasztotta el. H.-Halastó környékét. A kukoricatarló, mint táplálkozóhely kimerülése után a Kondást már nem látogatták. A magas gyom és a száraz lábbal járható tófenék nem volt kedvező éjszakázóhely. Az 5000 példányt is elérő tömegek a lecsapolt 7-es és 5-ös tavak iszapzátonyain aludtak. 2. Zám puszta, Csécsi halastó. A Csécsi tavak nyárvégi-őszi lehalászásakor a medencék vizét 1983 óta a közeli Zám puszta mocsaraiba vezetik. Ennek során a Kenderátófok, Halas fenék térségében nagy elöntések alakulnak ki. A partosabb részek szigetként állnak ki a vízből. 1983-ban kb. 400 daru éjszakázott két ilyen szigeten, a Halas-köz területén. 1985-ben max. 2000, 1986-ban max. 3000 példányra becsültem a huzamosabb ideig itt éjszakázó darvak számát. A vadászatokkal sűrűn zaklatott Csécsi tavon inkább csak nappal szállnak le darvak, nyugodt alvásukra ritkán akad lehetőségük valamelyik leeresztett vizű medencében. 3. Angyalháza. A Hortobágy legnagyobb keleti pusztáján főleg a Csíkér, Bogárzó laposoknál, a nagy kiterjedésű, jól belátható, kissé hátas száraz szikesen fordulnak elő népesebb éjszakázó csapatok. (Max. 1000 pd., 1976. okt. 20—26., Fintha I. megfigyelése.) 4. Kunmadarasi puszta. Az itt időző darvak leginkább az Ökörfenék—Budirka fertő közötti szigeteken, néha a Luca-ér és a Döghalom közötti száraz sziken éjszakáznak. Ezenkívül a Bogárzó fenék—Csíkos fenék—Bézi-ér közötti, erősen szikfokos területen is előfordulnak alvásra összegyülekező csapatok. Az öreg pásztorok elmondása szerint ez az utóbbi hely már 60—70 évvel ezelőtt is a legnépesebb kunmadarasi alvóhely volt. Erről megemlékezik a táj jeles néprajzi kutatója, Szűcs Sándor is (1982). 1984. október 16-án 600 példányt számláltam meg. Táplálkozó területek Az őszi átvonulok főleg gabonatáblákon (frissen elvetett magvak, vagy a már kikelt vetés) táplálkoznak. A Hortobágy térségében jóval kevesebb a kukoricatábla, mint más tiszántúli részeken. Inkább csak a peremterületeken lelnek a darvak kukoricatarlót. A kaszálók, rétek, legelők nyárvégi-őszi elárasztása után kisarjadó füvet is szívesen legelik. (Kovács G., 1984-b.) Felsorolásszerűen közlöm a fontosabb táplálkozóterületeket. a) Gabonatáblák, őszi vetések: Kecskés, Völgyes, Cserepes, Bago'ta, Egyek, Ohat, Parajos, Nagyiváni puszta, Faluvéghalom, Karcag-Tilalmas, Ecsezug, Német-sziget, Borzas, Ágota, Szelencés, Álomzug, Köselyszeg, Borsós. b) Kukorica tarlók a Hortobágy peremterületein: Hort, Tiszacsege, Egyek, Ohat, Karcag-Tilalmas, Álomzug, Elep környéke, Balmazújváros-Nagyhát. (Biharban: Konyári-Sóstó, Esztár.) c) Árasztások nyomán, nedves réteken kisarjadó fű: Kunmadarasi puszta, Nagyiváni puszta, Zám, Ágota, Borzas, Máta, Kecskés. 25