Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Deli Edit: A Hajdúsági Múzeum csengőgyűjteménye

csengő oldalára a reszelő hegyével egy tulipánt vagy egy koszorút metsz be".

2

1 A pásztorok vésett díszítésűnek, virágosnak vagy gránátalmásnak nevezték a mintát. Az azonos gondolatot — egy zárt formából kinővő növényi motívumok, s a zárt forma „megkoronázása" — minden csengőkészítő mester maga alkotta újjá, s ez csengőin olyan jel, mint ma egyegy aláírás. A csengőkön lévő minták és évszámok alapján lehet megkísérelni a mestereket megkülönböztetni egymástól, s behatárolni azt a néhány évtizedet, amelyben készítették csengőiket. A legismertebb mester Tisza Nagy Imre volt, akinek Ecsedi István munkáját megfigyelve leírta a csengőöntés technikáját, eszközeit. Megemlíti a cikkben Tisza Nagy Lászlót is, Tisza Nagy Imre fiát, mint akire apja ráhagyja a mesterséget. Ez sajnos nem valósulhatott meg, mert T. Nagy László még apja életében meghalt. Tisza Nagy Imre 1944. november 11-én, 72 évesen halt meg, ahogy a kortársak visszaemlékeztek, a böszörményi bombázások egyik áldozata volt. Ecsedi szerint Tisza Nagy Imre az édesapjától tanulta a csengőöntő mesterséget, azonban ezt az anyakönyvi bejegyzés — miszerint T. Nagy Imre apja T. Nagy Sándor ácsmester és anyja Ösz Varga Erzsébet (helvét hitvallású) volt — nem erősíti meg. Más iratok sem említik, s a böszörményi szájhagyomány sem tud Tisza Nagy Sándor csengőöntőről. Az azonban biztos, hogy a Tisza Nagy családban öröklődött a csengőöntés hagyománya,- mivel levéltári források 1846-ból tudnak T. Nagy János csengőöntőről (H.-B. m. L. V. A. 5/a 7. 1846.),

2

2 aki a „város házához az adószedői hivatalnak készít egy csengetyűt 1 Rf 36 krajcárért a jegyzői szobába pedig 2 Rf. 24 krajcárért". Az eddig ismert datált és személyekre jellemző díszítményekkel ellátott böszörményi csengők segítségével három mestert biztonságosan meg lehet különböztetni a többitől, a Tisza Nagy dinasztia más tagjaitól. A legismertebb közülük az utolsó mester, Tis?a Nagy Imre, aki 1872. március 25-én született s akinek már 1900-ból ismert díszített és datált csengője, s egészen 1944-ben bekövetkezett haláláig készített csengőket. A legtöbb csengőt 1900 és 1935—36 között készítette, a negyvenes évekből elvétve találni csengőt T. Nagy Imrétől (lásd: IV. tábla). A csengők belső oldalán az 1900-as évek második felétől már előfordul a TNI monogram, de még nem minden csengőjén. A dinasztiából ismert még Tisza Nagy László neve, aki apja irányítása alatt készített csengőket korán bekövetkezett haláláig, de eddig nem sikerült rábukkanni bizonyíthatóan általa készített csengőre. A XIX. század második felében több mester készítette a csengőket, skiemelkedik közülük az, akinek datált darabjai vannak 1856 és 1890 között. A csengők oldalára vésett minták lendületesek, harmonikusak, nagy mesterségbeli tudásról árulkodnak (lásd: II. tábla). Figyelemre méltó

r hogy az általa készített minták előfordulnak hivatalban használt asztali csengőkön is. A csengők formája eltér a tagolt böszörményi formáktól,, (sima oldalú félgömb, gondosan esztergált, hosszú, gombban végződő fa nyéllel, három hajlított fém lábbal támaszkodva az asztalra). Ezek az asztali csengők valószínűleg nem a böszörményi csengőöntő műhelyben ké21 Ecsedi i. m. 94. 22 Megtalálható Bencsik J. i. m. 168