Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése

Nyakas Miklós A hajdúkerületi székház építésének megszervezése (Mesterek, segédmunkások, bedolgozók, anyagbeszerzők) A Hajdúsági Múzeum Évkönyvének előző kötetében röviden leírtam a kerületi székház létrejöttének körülményeit, bemutattam építéstörténetét, illetve az épület funkcióit. Már ott utaltam az építés technikai megszervezésére, a kivitelezés körülményeire, de azt terjedelmi okok miatt nem állott módomban részletesen leírni.

1 Tekintettel arra, hogy az erre vonatkozó anyag olyan bőségben került elő, amely az Alföld műemlékekben egyébként is szűkölködő területén rendhagyónak látszik, célszerűnek és tanulságosnak bizonyult azt részletesebben is bemutatni. Részint azért, mert bepillantást nyerünk a kor építéstechnikájába, szervezésgyakorlatába, s abba a kapcsolatrendszerbe, amely a korabeli Magyarország egyes területei között fennállt, részint a nyersanyagok (építőanyagok) természetes előfordulása miatt, részint pedig az egyes vidékek kézművesiparának különböző fejlettsége folytán. Nevezetesen a Hajdúság esetében közismert, hogy ez a vidék rendkívül szegényes építőanyagokban, s ennek folytán az a kézművesség sem volt számottevő, amelyre egy ilyen nagyszabású építkezésnél számítani lehetett. Mindez a hajdúkerületi tisztikart szokatlan feladatok elé állította. Az egyes hajdú városok kisebb középületeket természetesen már ennek előtte is emeltek, de a templomokat például jórészt örökölték odatelepültekkor, s azt rendszerint csak bővítették. Nem mintha ez kis feladatot jelentett volna! De ez az egyes városok belső ügyének számított, tehát semmiféle terhet nem rótt a kialakulóban lévő kerületi közigazgatásra. Az építkezést magát központi utasításra és a Helytartótanács felügyelete mellett folytatták, és az építkezést helyi szinten a Hajdúkerület közgyűlése koordinálta természetesen a főkapitány irányítása mellett. Ez a helyzet a 18. század végén és a 19. század elején annyiban módosult, hogy a közgyűlés, illetve a főkapitány tehermentesítésére építőinspektort neveztek ki, aki amellett hogy a legfontosabb építőanyagokat is beszerezte, illetve gondoskodott róluk, pénzügyi elszámolási kötelezettséggel is tartozott. Gondot okozott már az is, hogy melyik városban építsék meg a székházat. Nem mintha tolongtak volna érte. A természetes központnak számító Hajdúböszörmény városa például kifejezetten tiltakozott az ellen, hogy a székházat itt építsék meg, illetve bővítsék. Indokként azt adták 1 Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház rövid építéstörténete. A Hajdúsági Múzeum Evkönyve VI. (Szerk.: Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1987.) 117