Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szendrey István: A szatmári béke „követének" családi és vagyoni viszonyairól (Komáromi Csipkés György)
Meglepő módon azonban atyja vagyonáról sem tudhatunk meg sokat. A bihari alispán — az 1692-ből ismert összeírás szerint — a kincstártól vette zálogba 1000 forintért Kóly bihari falut (innen lett a kóji — kólyi nemesi előnév), ugyanekkor szőlője és szántója volt Vajdán, s ugyancsak szőlője Bihar mezőváros hegyén. 2 9 Kóji Komáromi (III.) György hosszú ideig viselte a békési alispáni méltóságot, és neki már sok faluban tudunk kisebb-nagyobb birtokáról, de Bihar vármegyében. Családi „központja" sem az atyai szerzemény, Kóly lett, hanem Ottomány, amit ő vásárolt Bernáth János hajdani debreceni szenátor Gábor nevű fiától, azok kb. tízévi birtoklása után, 1723-ban. Ekkoriban György úré részben vagy egészében Kóly, Ottomány, Szovát, Boclóháza, Tetétlen, Köteles és még ezeken túl más javak is. 3 0 Felesége, Rhédey Julianna révén ez a vagyon tovább fog gyarapodni, Rhédey Júlia halála után ezt lesz módunkban az alábbiakban némileg megismerni, jóllehet a Rhédey-jusst teljesen ebből sem. 3 1 A prédikátor végrendelete, mint látjuk, a múlt század végén nyomtatásban megjelent. Azután azonban az elmondottakon túl úgyszólván semmi. A hajdú-bihari levéltárban vannak ugyan a család egy-egy ágának vagyonosságát jelző iratok, de mindenre kiterjedő összeírás nincs. 1704-ből olvashatunk Komáromi Jánosné javairól, s lehetséges, hogy ő is e Komáromi család rokonságához tartozik. Sasi Istvánné 1740. évi kólyi szőlőbirtoklása nem hagyhat kétséget afelől, hogy ennek a családnak egy asszony tagjáról van szó. 1673-ból aztán Komáromi György szenátorról kapunk híradást s valószínűleg az ő vagyona került összeírásra 1822-ben, de pl. ez a híradás sem ad számot az ingatlan javakról. Még ezt megelőzően, 1788-ban Komáromi Júlia asszony, nemes Komáromi György és Dániel urak kerülnek elénk egyebek között jankafalvi szőlőn osztozkodván, s ez sem hagy sok kétséget az iránt, hogy ugyanerről a famíliáról értesülünk, ha esetenként előfordulhatnak is egy másik Komárom 29 Az összeírás feldolgozását lásd Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). (Bp., 1943.) 3/., 34., 86., 185., 191., 230. 30 Az elmondottakra lásd többek között: Századok. 1875. i. m. 278—281., Szendrey I. : Debrecen a Rákóczi szabadságharcban. HBML évk. i. m., Borovszky S. i. m. 612., Mezősi K. i. m. 185., 203. Figyelemre méltó pl., hogy a család Szováton Debrecennel részbirtokos. Debrecen azonban nemigen tűrte a „társbérletet", s noha Fényes Elek 1851-ben kiadott művében még Komáromi Györgyné tulajdonáról szól, más forrás viszont úgy tudja, hogy Szováton Debrecen 1844 ben megvásárolta a Komáromiak vagyonát. Lásd Fényes Elek : Magyarország geográfiai szótára... IV. (Pesten, 1851.) 153., Csobáti Endre—Csűrös Ferenc szerk. : Debrecen sz. kir. város múltja, jelene és jövője... (Bp., 1971.) 70. — Debrecen eme magatartására példákat lehet olvasni a Debrecen története 1693-ig c. monográfiában. (Szerk.: Szendrey István, Debrecen, 1984.) Legkitűnőbb példa talán erre Boldogfalva megszűnése. I. m. 136. Figyelemre méltó az is, hogy e köznemesek Debrecenből való kivonulása idején, pl. éppen Domokos Márton főbírósága alatt vette meg a város a Komáromi, a Nyéki, a Bárányi és egyéb gazdag családok házait. DKK, 1909. 68. — Bodóházát 1722-ben nádori adományként kapta Komáromi György. Csobán E.—Csűrös F.: Debrecen... i. m. 72. 31 Az eredeti magántulajdonban van. Saját példányom erősen fakul, sajnos valószínűleg a levéltáré is, amit ott helyeztem el. HBML XIV. 7/2. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei 3. sz. (Szerk. : Komoróczy György, Debrecen, 1972.) 409—410. még nem hivatkozhat rá, mert magam is csak egy-két évvel e munka megjelenése után szereztem róla tudomást. Megjegyzendő, hogy az irat készítője sok esetben következetlen. Sőt esetenként kifejezetten figyelmetlen. Kitűnik ez a családnevek írásából, ahol a Bárányi — Bárányi, Rhedei — Rhedey írásmód egyáltalán nem zavarja. Egyébiránt a hosszú és rövid magán-, ill. mássalhangzók esetében is igen figyelmetlen. Nagy előszeretettel használja a hosszú magánhangzókat. Hasonlóan és túlzottan sokszor sző latin szavakat a szövegébe, amelyeket nem lehet mindig a klasszikus értelmezéssel feloldani, hanem a tartalomhoz kell igazodni a jelentéssel. Stb. Ezek és sok egyéb ok miatt úgy véljük, helyes, ha betűhű a közlés, amivel visszaadjuk még tollhibáit is. 62
