Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében, 1668

Kegyelmes Urunk Nagyságodnak alázatossan kelletik jelentenünk, a mi kegyelmes Urunk eő Felsége Atyai kegyelmes gondviseléséből az Szent Békességhnek ereje által nagyságod méltóságos fő Generálisi Kegyes és dicsiretes directioja alatt immár mi is az töb(b) eő Felsége hivei között eddigh Istennek kegyelmességéből csendességhben és békességes állapotban és valamennyire nyugodván, most pedigh derekassab bántódásunk ellen való fogiatkozásunkat nem esmérjük közöttünk, melly hazán(k) veszedelme felől az Váradi Passának Kállóba küldött Levelének az igaz Párjából értjük, mellyet Nagyságod kezéhez küldünk alázatos Instanciánk mellett, akiből nagyságod megh értheti, Lakó hellyeiket füsttel fenyegeti, és mint vádol. Ártatlanságunk Lévén reá, hogy közzülünk afféle állana, ki az Végbeliekkel edgiüt Kállai fő Capitánynak szóló Levélből, melly irása ellen az Pogánnak magunk mencsége megh álhatna, nem hogi közülünk állana ki, sőt inkább Nagyságtok egy néhány rendbeli Paranesolattya nálunk, ki mellett afféléket üzzünk, kergessünk, fogjuk és érdeme afféle vegye el jutalmát. Sőt mégh néha annyira vesszük, az Török földére szaladván, utánnok sem merünk menni, félvén az Törököknek reánk való Támadásátul, hogy hitelt nem ad veszedelmünknek, ha lovunk hátán, fegyveres kézzel talál és bir velünk. Ugy szalad el a Tolvaj előttünk, s gondolván azir, hogy okot ne adgiunk az Szent békességh ellen magunk veszedelmére és hazánkra, attul meg ójjuk magunkat. Az mi képpen mind ő Felségétül, mind idvezült és boldog palatínus Urunktúl meg volt paranczolva, hogy semmilyen okot ne adjunk, s az Lakhatásunk békével, az Szent békességh mellett, s megh is érti Nagyságod, melly méltatlanul vádoltatunk ezekkel az Váradi Passátul. Kit el nem mulothatunk, hanem per Postám és hamaréb tudósicsuk ezen dologrul és Instállyunk ennek megh orvoslása végett Nagyságod előtt, hogy az Nagyságod méltóságos Authoritása alatt szegény Hazánk megh maradhasson és Pusztulást ne végyen magának, ha immár Isten megh engedte édes hazánkba való be menetelünket s le Telepedésünket is, mivel szintén az Pogánnak torkába lakunk s vannak helyeink. És az békességnek bontogatói s okai nem mi vagiunk; Nagyságodat azért, mint kegyelmes Urunkat, méltóságos fő Generális Urunkat Alázatossan kérjük, járulván ehez Nagyságod kegyelmes javallása is, az egy élő Istenért s jó szerencséjéért méltóztassék szárnya alá venni az mi igye fogiott állapotunkat s méltóztassék az Váradi Passa előtt Levele által menteni, hogy mi azok ellen a vádak ellen ártatlanok vagiunk s Tolvaj egy is közülünk ki nem áll, s az Szent békességh bontogatói nem vagiunk, sőt inkáb az sok nyúzó fosztó s kóborló tolvajokat üzzük kergettyük és ölettyük az Nagyságod erős s kiadott Paranesolattya mellett. Sőt mégh ha az Töröktül mernénk, mégh az Török végh Várai között is megh kergetnénk, kik előttünk oda szaladnak, a Török végen is belül. Lévén minnyájan ez az szándékunk, mutatva ebben Szegény megh keseredett el rémült magiar Nemzethez kegyes jó akarattyát, hogy az Nagyságod Patriciumja mellett szerezhessünk magunknak maradandó helyet az Szent Békességh megh tartásával. Melly Nagyságodnak kegyelmes Gratiajat ennyi sok nyomorúságaink között is, mind egész hét hajdú várasbeli universitas megh igyekszünk szolgálni nagyságodnak, mint Kegyelmes Urunknak. Mivel ezen Töröknek fenyegetőzését Isten után s eő Felsége békessége mellett Nagyságod orvosolhattya és tehet minden jót, hogy megmaradhassunk és helyeink Pusztán ne maradianak. Az mint ez miatt el rémültünk s majd aligh hogy eddigh is Pusztán nem hattuk, hogy ártatlan voltokra senyvedgyék és hazájok füstöt vessen, ha az Nagyságod oltalmához nem bizakodnánk, hogy ezeket megh orvosollya. Tuttára lévén Nagyságodnak, mellytől az Nagyságod jó és kegyes válaszát el is várjuk. Ha Nagyságod jó akarattyának ugy fogh teczeni, az Passának szólló Nagyságod Levelét az Debreczeni Biró kezébe külgye s az ismét külgye megh az Passának. Mind ezeknek utánna kivánnyuk, Isten Nagyságodat éltesse jó egésségben sok esztendeiglen. Datum in Campestris Hatháziensis die 26. july. 1668. Az hét nemes hajdú V(áros?) (Hadna)giok, esküttek és az egé(sz lakosok?) (A hét hajdúváros pecsétjével, de Dorog és Nánás pecsétje kétszer szerepel, Polgáré és Pércsé viszont hiányzik.) A kérdőjellel kiegészített szövegbeli helyek a levél borítékolása miatti vágás következtében csonkák. Kívül: Hét Hajdú Városiak levele Váradi Passa Kállai Capitánnak irt levelének másávall, fenyegetőzvén az kóborlók miatt tűzzel a hajdúk ellen; könyörögnek, magokat mentik, s kérik Ő Nagyságát az Váradi Passának irjon Ö Nagysága mellettek. In Nagy Ida. 29. julii. 1668. 37