Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében, 1668
Nem érdektelen megvizsgálnunk, hogyan működött a hajdúvárosok hírszerző és riasztási rendszere, illetve azt sem, hogy veszélyhelyzetben milyen lépésekre határozták el magukat. A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy a hajdúvárosoknak megbízott hírszerzői voltak a török hódoltságban, illetve az is, hogy az itt levő falvak és mezővárosok bíráival rendszeres kapcsolatban állottak. Földrajzi fekvésénél fogva a legtöbb esetben a hódoltság peremén fekvő Szoboszló kapta az első híreket, amelyeket haladéktalanul Böszörménybe továbbítottak. A böszörményi hadnagy a kapott értesüléseket két útvonalon párhuzamosan, egyszerre juttatta tovább; az egyik irányban értesítette a dorogiakat, a nánásiakat, és a polgáriakat, esetleg a dobiakat, a büdieket és a dadaiakat, akik viszont a Sajó—Hernád melléki hajdútelepeket riasztották, másfelől a levél eredetijét átküldték Hadházra, ahonnan az a kállói kapitány kezébe, illetve Kassára került. A hadháziak értesítették a vámospércsieket. Nézzünk egy példát! 1668. aug. 10-én a kolbászi bíró (Nagykunság) levélben értesítette a szoboszlói hajdúkat, hogy értesülése szerint a törökök Nánást vagy pedig Polgárt akarják felverni, „A hírmondónknak a lova is ugy elfáradt, csak alig érhetett haza" — részletezte a hírszerzés körülményeit Lenthe Bálint szoboszlói hadnagy, s egyúttal eljuttatta azt Böszörménybe. A böszörményiek a vészjósló levél eredetijét továbbküldték, a másolatát pedig Hadházra. A riasztás egyik útvonala tehát Szoboszlóról kiindulva Böszörmény—Dorog— Nánás—Polgár, illetve Böszörmény—Hadház—Vámospércs. A kassai főkapitányt pedig nyilván a kállói kapitány értesítette. 1668. szept. 13-án ugyancsak riasztó hírek keltek szárnyra. Földes község bírájához eljutott értesülés szerint ugyanis Dévaványa térségében együtt látták a budai, az egri, a szolnoki, a temesvári, a gyulai, a váradi és a lippai törököket, s két szekér puskapor is volt velük. Úgy hallották, hogy Polgár vagy Nánás ellen készülnének. A földesiek a már szokott módon a szoboszlói hajdúkat értesítették, Lenthe Bálint szoboszlói hadnagy pedig a böszörményieket. A böszörményiek ezúttal a levél eredetijét a hadháziak közvetítésével a kállói kapitánynak juttatták el, s arra kérték őket, hogy értesítsék a vámospércsieket is. Maguk nyilván a levél másolatát továbbították a Dorog—Nánás—Polgár útvonalon. A levél eredetijét a kállói kapitány küldte fel Kassára. A hírek olykor mélyen a hódoltság belsejéből indultak el, hogy azok a hajdúvárosokon keresztüljussanak el Kállóba, illetve Kassára. 1668 októberében például Arad—Szeged térségében tatárokat láttak, s a híradás Dévaványáról jutott el Biharnagybajomba. A bajomi főbíró haladéktalanul levélben értesítette erről a kabaiakat, a címzés szerint úgy, hogy annak tartalmát Bárándon is olvassák el. A levél szerint bizonyos „tatár hírek" jutottak el hozzá, a tatárok egészen az aradi hídig jöttek, s onnan Szegednek fordultak. Nemrég Gyulán is volt egy fél „basa allya" török, 1 2 de hogy hová mentek, nem tudják. A kabaiak a levelet haladéktalanul Szoboszlóra küldték, s azt ott hétfőn délben már olvasták is. A híradás további útvonala nyilván a szokásos lehetett, mindenesetre az eredeti irat szintén felkerült a kassai főkapitányhoz. Hasonlóan fenyegető hír lehetett az, amelynek nyoma Fekete Mihály böszörményi hadnagy levelében maradt meg, s amelyet 1668. dec. 29-én írt a nánási, a dorogi és a polgári hadnagyoknak. A riasztást ezúttal is Szoboszlóról kapta, amely szerint Földesen és Sápon „feles" számú janicsár és mintegy száz lovas mutatkozott. Kérte ezért a fenti városokat, hogy Böszörménybe a hírek továbbítására lovasokat küldjenek, mert „ki tudgya mi szándéka a 12 1664 után az egri beglerbég pasák parancsnoksága alá mozgósítható szpáhi lovasság száma mintegy 2520 fő. Ez a létszám jelentette a korabeli magyar nyelvhasználatban a basaalja fogalmát. A fél basaalja értelemszerűen ennek a fele. Vö. Vass Előd: Az egri vár török védelmi rendszere és az egri ostromzáron átjuttatott török levelek. Magyar és török végvárak. 1663—1684. (Szerk. Bodó Sándor és Szabó Jolán, Eger, 1985.) 221. 26
