Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

cedik sírról vettern szilánkot egy bicskával, ahogy felállók, hát ott áll a síron egy ember, onnat jött ki biztos a sírból. Kicsit megilletődtem, de nagy bátran megindultam kifelé. Hát jött utánam, csak úgy zörgött az avar. A bicskát azér úgy tartottam mindig, a bal kezembe, hátrafele vót a hegye, hogy ha kell, akkor rögtön szúrok. Oszt az árkon meg, ahogy mászok át, hát ott ül egy juhász. Úgy vót szűrbe, mint a juhászok. Nem ismertem meg, hogy ki vót, pedig ismertem a juhászokat mindent. No, oszt a kés mindig a kezembe vót. Utána meg húztam a kútból a vizet, nyolcból húztam egy keveset, a magam kútjából kellett kiegészíteni, hogy a gyerekeket meg lehessen fürdetni benne, így mondta az öreg, hogy így csináljam. Oszt az asszony a köténybül beletette a vízbe, oszt meg is fürösztötte őket. A vizet meg ki kellett vinni a keresztútra. Vót ám az vagy két bádoggal! Ahogy megyek ki a keresztúthoz, ott marakodtak a kutyák. Ahogy odaérek, csak úgy jöttek kétfelől is, de három lépésnél közelebb nem jöhetett egy se. No, oszt elaludtak a gyerekek. Aludtak vagy három napig, de jóra gyüttek. Ez a nánási ember csak tudós vót, mer még azt is tudta, hogy egy helyen, az első kútná tévesztettem. Mer úgy kellett csinálni, hogy a karomon viszek egy bádogot, oszt a bal kezembe meg van egy edény, amivel merem a vizet. Húzni is bal kézzel kellett a kútból. No, oszt az első kútnál ezt majdnem elfelejtettem jobb kézzel akartam merni. De azt mondta, hogy ő ott vót, oszt kisegített. Vót egy nagy sebhely az arcán, oszt arra valamilyen orvosságot kent, egy büdös, fekete kenőcsöt. Oszt a szagot mindig éreztem, míg jártam a temetőbe is. Ott járt mindig velem? Nem tudom. De azt is meg tudta mondani, hogy hol hibáztam. Bocskai János vót ez az öregember." (1.) „Meg azt mondta még ez a nánási ember, hogy fehér konkolyt szedjek, vagy vágjam bele a falba, és meszeljem el, hogy ne látsszon. Akkor nem tudják elvinni a tejet." (1.) „Szent György éccakáján tizenkét órakor kilenc szál csutkát kell tenni egy lapátra, meggyújtani, oszt pontban tizenkét órakor körülvinni a tanyán. Akkor nem kaparásznak bele az ember dógába. Nem is tudták megrontani a tehenemet meg a birkámat! Csináltam ám én ezt vagy harminc évig. De szólni nem lehetett akkor se senkihez. Ezt is a nánási embertül tanultam." (1.) „Ha az ilyen emberek meg akarnak halni, akkor egy seprűt adtak a kezibe, és abba hagyta a tudományát. Amikor ez a nánási ember haldoklott, üzent értem, de én nem vesztegettem el a lelkem azé a tudományért. így osztan nem fogadtam el a tudományt." (1.) Tudós kocsis „Hallottam már olyat is, hogy valaki ment jó lóval, oszt eccer csak nem ment a ló. Vót olyan nagy építkezés ott. A tetőn dolgoztak többen is, oszt csak nevették. Ütötte a lovakat, de csak nem mentek. Akkor meg könyörgött, hogy engedjék már el. De azok meg durván azt mondták, hogy menjen a francba. Erre nem szólt semmit, leszállt a kocsiról. A lónak mindkét bal lábából kivett egy patkószöget, és beleverte a rúd végibe. Rögtön leesett egy ács a tetőről, aki fogta a lovakat." (9.) „Beszélték ezelőtt, hogy mentek kocsival, oszt megállt a ló. Nem ment sehová, akárhogy ütötték. Akkor azok, akik értettek hozzá, szeget kerestek, és bal kézzel beleverték a rúd végibe, és elindult a ló, mentek tovább." (5.) „Megdöglött a ló, oszt befogták a kocsiba. De nem volt szabad megállítani, mert összeesett. Ehhez a kocsis vagy a gazdája értett, de ez is olyan boszorkányság vót." (12.) Halottlátó, jósasszony „Vót itt egy tárkányi asszony. Jártak el innen sokan oda. Meg még vót valahol, de itt Böszörményben nem vót. Magam is csudákoztam rajta, hogy kinek kije hót meg, s tárkányi asszony megmondta, hogy hun van." (1.) „Mezőtárkányon meg Miskolcon vót ilyen jósasszony. De nem élnek már. Ezek a halottról tudtak az élőknek mondani: a kívánságáról, hogy van eltemetve, vagy mi a baja. Kérni nem kért semmit érte, hanem ki mire érdemesítette. Igazat mondott. Amikor a feleségem édesanyja meghalt, ő is elment, de mindent csak igazat mondott. Azt igazán nem tudom, hogy honnan vette a tudományát, meg hogy hogy csinálta, csak eccer előbukkant, hogy olyan is van. Ez különbözött a boszorkánytul is, meg mindtül, normális nő volt, csak összeköttetése vót a halottakkal." (9.) 185