Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Barna Gábor: Hiedelemalakok Hajdúböszörmény néphitében

„Gyerek vótam még, oszt ijesztgettek vele, hogy ne csinádd, mert gyün, oszt elvisz a tátos! Ember vót az. Azt beszéték róla, hogy ment a fellegekbe is. A gyerek meg attul félt, hogy elviszi. Oszt aztán már elmaradt. Mikor ember lettem, már nem is hallottam róla." (1.) „Olyanformán van az, hogy a tátos meg a boszorkány az egy. Csak egy különbség van kettejük között, hogy az igazi tátosnak mindig két sor fogának kellett lenni." (9.) Tudós pásztor „Hallottam, hogy a juhászok leszúrták a botot, oszt nem hagyta ott a juh. De én azt se hiszem el. Otthagyta az azt a botot. Énelőttem nem csinálta senki, hogy leszúrja a botját, oszt nem megy el a juh. Dehogynem! Ha éhes a juh, elmegyen, a botot le se szarja." (6.) „Az apámtul hallottam, de ez a gulyára nem vonatkozik. Ha a juhász leszúrta a botját, rátette a subáját, a birka az ott maradt. Ilyet én is csináltam. Meg vót vele a juh szokva, azért nem ment el sehová. De ha a bundám ott nem hagyom, a puli nehezen maradt ott. Akkor érezte a szagát, és melléfeküdt. Be vót tanítva." (7.) „Amikor az az Oláh odajött, oszt kért tőlünk kettősbárányt, én adtam is neki, de az öregbojtár az nem nyugodott bele. Szóval az nem szerette, hogy még tejet is adtam neki. Akkor volt egy olyan öreg bojtárom, mint most én vagyok. Az még az a régi pásztorember vót. Az mesélt sokat ezt a babonaságot, de én bizony meg se figyeltem sose. Csak úgy emlékszek. No, oszt azért nem tetszett neki, merthogy elviszi a tejet, megbabonázza a juhot. Áztat csak azért vitte azt a kis tejet, hogy ha haza megyen, legyék a kisbáránynak mit adni, mert csuzlival (cumival) tartotta. Akkor mondta ez az öregbojtár, hogy hát így keresztet kell vágni a juh tőgyire, oszt akkor nem tudja elvinni az összes tejet. Én már akkor is nevetségesnek véltem ezt az egészet. Meg is csinálta az öregbojtár, bal kézzel keresztet vetett a tőgyire. Bal kézzel." (6.) „Eccer a Hortobágyrul jöttünk be a juhokkal. Oszt ahogy megyünk az úton, eccer csak egy ilyen hosszú (mutatja: kb. 50 cm) kígyó ment át előttünk. Oszt csak úgy beleugrott egy lyukba, az árok oldalába. Az öreg odavágott a bottal. Nem találta el, csak a farkát egy kicsit, úgyhogy be tudta azér még rántani a lyukba. Az öreg meg így keresztet vetett a botjára, oszt azt mondta, hogy azért csinálja, mert kígyóhoz ért a botja, és akkor elszáradnak a birkák. Én meg csak nevettem. Sose tudtam hinni ilyesminek." (6.) Nánási tudós ember „Mán két gyereke vót a feleségemnek, de még kicsik vótak. Az egyik, a kislány, az ez a lányom, aki az előbb bent vót. Oszt egy bábaasszony, tudom is, hogy ki, a két gyereket megrontotta. Az egyiknek az elméjét rontotta meg, a lány meg beszélt összevissza. Az anyja mellől bedobták az ágy alá őket. Nem tudtunk semmit se csinálni. Én mán akkor találkoztam a boszorkánysággal, mer legénykorombajártam a bábaasszonyhoz. Vót neki egy tizenhat éves lánya, úgy is vót, hogy elveszem. Osztán hát azért nem vettem el, mert a lányon vót itt (mutatja az orrát) néhány szeplő. Nem akartam, hogy aztán a gyereknek is legyen. Nem messzire laktak tőlünk a tanyán. Amikor a gyerekek két-három évesek lettek, ezek mindig ott jártak el előttünk, és azok rontották meg a gyerekeket. Elvittem én őket egy orvoshoz Debrecenbe, de csak nem lett semmi. Vót itt Nánáson egy gulyás, aki bűbájos vót, akit mán ismertem. Elmentünk oszt hozzá a feleségemmel a gyerekekkel. Elmondtam, hogy mi bajuk. Erre feltette a gyerekeket a dikóra, oszt csak úgy megnyomkodta a hasukat. Csakugyan segített is. Elmondta, hogy mit csináljak. Kilenc kútból kell vizet venni, kilenc házról mohát levenni, olyan nádas tetőről, meg kimegy a temetőbe, oszt kilenc fejfáról szilánkot vesz, meg a fejfa tövéről markoljon fel földet, oszt kösse a kötőjébe. Mer egy ilyen kis kötő vót rajtam. Osztán hát az öregember elmondta vagy hatszor, hogy senkihez se szóljon! És hátra se nézzen! Tizenegykor kellett kezdeni, és egyre be kellett fejezni. Mindent bal kézzel kellett csinálni. Én meg mindent úgy csináltam, ahogy elmondta. Kezdtem a nádas háznál. De nem az ajtón, hanem a nagykapun kellett kimennem, oszt így magam után húztam a kaput. Oszt jött egy nagy fekete kutya. De az öreg azt mondta, hogy csak menjek nyugodtan, mert három lépésnél közelebb semmi se jöhet hozzám. Ahogy a temetőbe mentem, valami meg úgy dohogott utánam, mint a ménes, amikor zavarja a csikót. De én csak előre néztem. Oszt amikor a kilen184