Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Sóvágó Mihály: Emlékezés a Keleti temető madaraira

énekesrigók a temető minden zugában ott cippegtek. Harminc körül volt a számuk. Egy tucat szarka is csörgött, villogtatta fehér-fekete tollát. Vetési varjak lomhán szárnyaltak el, károgva a fák felett. De dolmányos varjú is csavargott erre. Egy karvaly kifeszített, mozdu­latlan szárnnyal körözött. Csendes útról kerek fejű, nagy bagoly repült fel. Ez macskabagoly volt, tollfülek nél­küli, óriási fekete szemű éjszakai vadász, minden egér és pocok réme. Ennek érdekes sajá­tossága, hogy kétféle a színezete, van szürke alapon hosszanti sötét foltos, és van rozsda­vörös alapon ugyanígy foltozott. A két színváltozat ugyanazon a helyen él, sőt párban is elő­fordul. Élettel volt tele a temető egész októberben. Hó végén a szép fenyőpinty is megpihent itten vándorlása során. Ő a magas észak lakója, csak telelni jön le hozzánk. Téli tollazatában látjuk : fahéjszín mellel és válltollakkal, szürkés fejjel és háttal, hófehér farcsíkkal. Az eleven, játékos csóka is betévedt ilyenkor. Ezekben az években nem fészkelt váro­sunkban, csak az őszi—téli varjúseregekben akadt néhány. A szomszéd legelőről be-bejött. Egyetlen madarunk, aminek fehér a szeme, de ezen túl nagyon értelmes is. A varjúnál jóval kisebb, nyakán, tarkóján szürke folt élénkíti fekete tollazatát. Novemberben újra visszaesett a fajok száma az előző havinak szinte a felére. Lehull­tak a falevelek, csak a tuják, puszpángok, fenyők és borostyánok zöldelltek. Hullott az apró szemű eső, szél csavargatta a fákat, elcsendesedett a pezsgő madárélet. De azért ebben a hó­napban is figyeltünk meg új fajt: a kékcinegét. Búzavirágkék fejével, kékes hátával, citrom­sárga hasával, fehér arcával gyönyörű jelenség, Herman Ottó a legszebb kismadárnak tar­totta. Nem egy nemzetközi madárhatározó könyv címlapján őt ábrázolják. Sokkal kisebb a széncinegénél, de az etetőknél nem hagyja magát, mint valami mérges kis kakas, megy neki a nagyobbaknak. Fürge, virgonc, örökké mozgó, egész lénye megnyerő, nemcsak a külseje. Az 1940-es szörnyű tél ezt a kedves és gyakori kis cinegét nálunk szinte teljesen kipusz­tította, állománya azóta sem tudott lábra kapni. December már nem hozott új fajokat. Hó elején rendesen eső esett, csúszkáltunk eleget a vizes, sáros utakon. Nagyon vártuk a havat. A hó mindjárt előhozta a népes, tarkabarka aprómadár-csapatokat, és ahogy velük kezdődött, velük is végződött az esztendő madár­élete a Keleti temetőben. Kimutatás a Keleti temetőben 1934—1944 között előfordult madarakról Sor­szám Faj • s A > mutatkozás > j > > íóna > Pja X x; >< XII. Meg­jegyzés 1. Bakcsó X 2. Barátcinege X X X X X 3. Barátkaposzáta X X X X X F 4. Barázdabillegető X X X X X F 5. Búbosbanka X X F 6. Búbospacsirta X X X X X X X X F 7. Citromsármány X X X X X X 8. Csicsorke X X X F 9. Csilpcsalpfüzike X X X X 10. Csíz X X X X 11. Csonttollú X 12. Csóka X 13. Dolmányos varjú X X X 14. Egerészölyv X X X 15. Erdei fülesbagoly X 16. Erdei pinty X X X X X X X X X X X X F 17. Erdei pityer X X 17

Next

/
Thumbnails
Contents