Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmári Ibolya: Hajdúböszörményi szűr
helyezni. Ezek a mintakompozíciók általában a gazdagabban díszített, hímzett cifraszűrök mintaelrendezési elvét követik. A hímzett szűrök később, a XÍX. század elején jelentek meg Debrecenben, aminek az 1840-es években már oly ,,nagy divatja volt, hogy ide jöttek más mezővárosok mesterei is az új technika eltanulására". 6 A debreceni szűrszabó mesterség vezető szerepét támasztja alá az 1815-ből ránk maradt céhartikulusok 32. pontja, melyben azt írják le, hogy a debreceni céhben szabadult s itt négy évet eltöltött legényeknek nem kell vándorolniuk, mert a „Szűr Szabói Mesterség az Ő Felsége Birodalmában sehol sints olly virágzásba, mint itt Debreczen városába. így más helyen úgyis csak haszontalant tanulnának". 7 A hímzett cifraszűr fogadtatása nem volt egyértelmű. A hatóságok kezdettől fogva rendeleti úton igyekeztek gátat vetni a cifraszűr viselésének, a mód nélkül való cifrálkodásnak. A tiltás egyik oka az lehetett,hogy az egyszerű emberek ehhez a ruhadarabhoz való ragaszkodásában „megérezték az újfajta paraszti öntudatot". 8 A tiltással ugyanakkor elejét akarták venni annak a szertelen vetélkedésnek is, mely során — ha kellett, erőn felül is — mind nagyobb vagyont fordítottak a drága cifraszűr megvételére. A tiltásokkal azonban nem tudták megakadályozni e ruhadarab népszerűségét és azt sem, hogy a szűrkészítés újabb központjai jöjjenek létre. A hímzéssel díszített cifraszűröknek két nagy típusa vált általánossá: a hajdúsági és a bihari cifraszűrhímzés. A hajdúsági cifraszűrhímzésekhez soroljuk a debreceni cifraszűrön ismertté vált, sokszínű hímzést és a barnás színezetű, böszörményi szűrhímzést. A bihari cifraszííröknek 9 az egykori nagyváradi és nagyszalontai központjain túl a múlt század végéig szép példányai születtek Berettyóújfaluban és Derecskén is. A gyapjúfonállal, majd az 1880-as évektől berliner- vagy harasztfonállal hímzett díszítéseket a mesteremberek virágozásnak is mondták, lévén a szűrhímzés valamennyi motívuma növényi utánzat. Mind a hajdúsági, mind a bihari területeken a szűrhímzések sajátos változatai alakultak ki. Ez a sajátosság fellelhető a motívumkincsben és színezésben egyaránt. A most bemutatásra kerülő, kevésbé ismert böszörményi szűrök díszítménye egyrészt a hajdúsági szűrhímzések motívumvilágával rokonítható, de ugyanakkor a szűrdíszítmény egy sajátos változatát képviseli. A böszörményi szűrök jellegzetességét mindenekelőtt az adja, hogy bennük együtt van jelen a szűrdíszítmény két technikája: a hímzés és az applikáció. Bár a rátét- és hímzésminta együttes jelenléte megfigyelhető a debreceni cifraszűrökön is, csakhogy amíg azokon a rátétek a hímzésmintáknak csupán kísérői, kiegészítői — gyakran mindenféle megformálás nélkül csak a szélek cakkozottak —, addig a böszörményi szűrökön egyformán nagy hangsúlyt kap a hímzett és a rátét díszítőtechnika is. A rátét díszítés talán több elemét fedi a szűrnek, de ugyanakkor az aszaj, azaz a szűrök középponti díszítménye hímzéssel készült. Sajátos és megyénkben egyedülálló a díszítmények színezése is: a sötétbarna, csaknem feketébe hajló posztóalapra a barna különböző árnyalataival került a rátét és hímzett minta. Hajdúböszörmény Debrecen mellett jelentős kismesterségközpont volt. Egy 1702. évi összeírás 1 041 kézművesmesterséget említ, a későbbi feljegyzések pedig 1886-ban 29, 1905-ben 57, 1916-ban 51, 1929-ben 67, 1939-ben 52, 1947-ben pedig 47 működő kismesterségről szólnak. 1 1 A böszörményi kézművesipar — ugyanúgy, mint Debrecen városban — mindenekelőtt a mezőgazdasághoz, az agrárváros szükségleteihez igazodott, s a mesterek többsége a kéz6 Hof er T.—Fél E. 1975. 36. 7 HBML. IX. 28. 8 Hof er T.—Fél E. 1975. 35. 9 Györffy I. 1929. 89—109. 10 Csiha A. 1973. 479. 11 Új laky né 1973. 517—519. 155
