Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából
hajdúvárosban működő fiskálisnak, tiszti ügyésznek adták át, aki az erre kijelölt időpontban a tanúkat vallomásuk hitelesítése (authenticatio), a letartóztatásban levő vádlottakat pedig újra kikérdezésük (reexaminatio) végett a tanács elé állította. A hitelesítés abban állott, hogy a tanács egyik tagja, de legtöbbször a jegyző, felolvasta a nyomozás során tett vallomást, és erre a tanú nyilatkozott, hogy azt fenntartja, módosítja, kiegészíti vagy esetleg visszavonja. Ez alkalommal a tényállás tisztázása végett a tanács a tanút olyan tényekre is kihallgathatta, amelyek a nyomozás során nem kerültek szóba. Ezt követően újra kikérdezték az alperest, és ha vallomása ellentétes volt valamelyik tanú vagy tettestársa előadásával, szembesítéssel kísérelték meg a tényállás felderítését. A hitelesítésről, illetve az újra kikérdezésről külön jegyzőkönyvet nem vettek fel, hanem annak eredményét a nyomozás során felvettbe jegyezte be a jegyző. A hitelesítés és az újra kikérdezés megtörténte után az ügyész a tanács elé terjesztette a nyomozati iratokat, és előadta a keresetet, mai kifejezéssel a vádat. Ebben részletesen ismertette az elkövetett cselekményt, utalt a bizonyítékokra, felsorolta azokat a törvényhelyeket, amelyek alapján a büntetés — rendszerint halál — kiszabását kérte. Szükség esetén pontosan megjelölte azokat a tényeket is, amelyek megvallása végett az alperessel szemben a tortúra elrendelését kívánta. Gyakran előfordult, hogy valakit évekkel azelőtt elkövetett bűncselekménnyel gyanúsítottak. Mivel a büntetőjogi elévülést nem ismerték, bármilyen hosszú idő telt is el, a nyomozást elrendelték. A tanúk azonban az időmúlás miatt rendszerint csak általánosságban mozgó vallomást tettek, a letartóztatott gyanúsított pedig tagadott. Az ügyész ilyen esetekben is mindig vádat emelt, és arra az esetre, ha az alperes a tanács előtt sem vallaná meg ,,gonosz cselekedetét", a tortúra elrendelését indítványozta. 5 2 A vád előterjesztésével történt meg a per felvétele, s megnyitották az ún. perjegyzőkönyvet. Ebbe beírták a perfelvétel időpontját, helyét, a felperes fiskális és az alperes nevét, valamint a vád tárgyává tett bűncselekmény megnevezését. Ezt követően az ügyész teljes részletességgel beírta a szóban előterjesztett vádat. Mivel az írásbeli perekben a védelem kötelező volt, a perfel vétel kor az alperes megnevezte a saját költségén védelmére felkért személyt, ha pedig szegénysége miatt erre nem volt módja, a tanács rendelt ki részére ingyenes védőt. A perfelvétel ezzel véget ért, és az alperest — ha a vád előterjesztése után kezességen nem helyezték szabadlábra, ami csak kivételesen fordult elő — visszakísérték a fogdába. A perfelvételi tárgyalás megtörténte után elkezdődtek a vádló fiskális és a védő között az ún. perbeli szóváltások. Először a védő vette magához az iratokat, noha az 1729:25. tc. az eredeti periratok kiadását tiltotta, és a perjegyzőkönyvbe bejegyezte a vádra adott feleletét. Részletesen taglalta az actióban előadott tényállást, mérlegelte a tanúk vallomását, továbbá — ha a vádban volt ilyen indítvány — ellenezte a tortúra elrendelését, és rendszerint az ártatlanság kimutatásával védence felmentését kérte. Erre az ügyész válaszolt, majd ismét a védő. A XVIII. század elejéig a perbeli szóváltásoknak sem a terjedelme, sem a száma nem volt korlátozva. Első ízben az 1723:38. tc. igyekezett meggátolni, hogy a bőséges szóváltásokkal a perek nagy terjedelműre nőjenek. Ezért elrendelte, hogy az ügyvédek minél rövidebben, haszontalan okoskodások nélkül, mérséklettel vitatkozzanak, inkább a törvényekhez s azokból merített okokhoz, mint a szavakhoz ragaszkodjanak. Ez a rendelkezés azon52 Uo. Hajdúszoboszló bűnvádi eljárás nyomozati iratai. V. A. 402/n. 1. csomó. Tóth Györgyné ellen indított ügy. Az ügyész azzal vádolta, hogy az elmúlt esztendőkben kvártélyos németekkel, magyar katonákkal és egyéb személyekkel hol éjszaka, hol nappal jászolban, házban vagy egyebütt paráználkodott. Azt indítványozta, hogy ha a tanács előtt sem tenne beismerő vallomást, és parázna társait nem nevezné meg, „minden haladék nélkül adassék mindjárt hóhér kezébe és addig kínoztassék, sütögettessék, lajtorja fogakra vonattassék, kötéllel csigáztassék, spanyol csizmába verettessék, haja elborotváltatván, szurokkal és hideg vízzel csepegtessék, egyszóval minden kínokkal gyötörtessék". A tanács azonban a tortúrát nem rendelte el. 93
