Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Poór János: A katonai jellegű önigazgatás hanyatlása a hajdúvárosokban 1607—1660

Poór János A katonai jellegű önigazgatás hanyatlása a hajdúvárosokban 1607—1660 A XVII. század eseményei kedvezőtlenül befolyásolták a gazdasági fejlődést Magyarországon. Európa gazdasági súlypontja korábban nyugatra tevődött át, ezért hazánk és — korábban még jelentős — néhány ország (pl. Itália gazdag városállamai stb.) kiesett a nemzetközi kereskedelemből. Ezzel párhuzamosan a majorsági gazdálkodás kelet-európai változatának térhódítása nemcsak a paraszti árutermelést befolyásolta kedvezőtlenül, hanem egyúttal „az örökös jobbágyság" jelenlétéhez is hozzájárult. Ezek következményeként a társadalmi munkamegosztás folyamata lelassult, és fokozódott hazánk függése a külföldi ipartól, ami a belső piac további szűkülését eredményezte. Az ismételten fellángoló függetlenségi harcok is — végső fokon — a termelőerők visszaesését eredményezték.

1 A XVII. század elején a kedvezőtlen gazdasági és politikai adottságok ellenére mégis városoknak minősíthető hajdútelepülések jöttek létre. A „hajdúvárosok" azonban a városfejlődésnek nem a klasszikus útját járták, hanem annak sajátos típusát, és egyediségük bélyegét mindvégig magukon viselték.

2 Gazdasági, társadalmi alapok Bocskai István „nagy földek bástyájául" hozta létre a három országrész határán a hajdútelepüléseket. A jutalom és a kötelezettségvállalás ötvöződött a hajdúk kiváltságolásában. A katonai szolgálat teljesítéséhez szükséges személyi szabadságot a „hajdúnemesség", a gazdasági alapot pedig a mindennemű szolgáltatás alól mentesített föld adományozása biztosította. A megtelepedett hajdúk már csak azért sem hagytak fel azonnal a korábbi életmódjukkal (a katonáskodással és a vele járó portyázásokkal), mert a XVII. század első felében vívott fegyveres vállalkozásokban részt kellett venniük. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hajdúvárosokon belül már közvetlenül a letelepedés után nem indult volna meg a békés polgári foglalkozásra való áttérés folyamata. A Kállóból 1609-be Böszörménybe áttelepített hajdúk már rendelkeztek a vámszedés, a piac-, a vásártartás jogával. Az állattenyésztés és a földművelés korai kibontakozására következtethetünk a jobbágyoknak a hajdúvárosokba való beköltözéséből is. 1620 után Zeleméren, Viden, Geszteréden pusztán levő telkekek vett bérbe, árendába a város lakossága. 1 H. Balázs Éva — Makkai László szerk. : Magyarország története (Egyetemi tankönyv Bp. 1962. (II. 222—223.) Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV—XVII. században (Bp. 1963.). 2 Az első szakasz elemzésénél még nem választhatjuk szét az egyes hajdúvárosok vizsgálatát. Külön-külön kevés adat áll rendelkezésünkre, s egyébként is lényegében azonos feltételek és körülmények között éltek, s hasonló problémákkal kellett megküzdeniük. 77