Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Szendrey István: A harmadik hajdúfelkelés
Tervük az elenzék vezérének, Erdélyi Andrásnak az elfogása és a küzdelemből való kikapcsolása volt. Közben Erdélyben anarchikus állapotok kezdtek úrrá lenni. Id. Bethlen István kormányzó és a fejedelem özvegye, Brandenburgi Katalin hajlott arra, hogy a követelt területeket átadja. Ifj. Bethlen István és a kormányzó veje, Várad főkapitánya, a legendás hírű Zólyomi Dávid azonban nem. Ők a királyi csapatok előnyomulásának megakadályozására törekedtek, amikor a böszörményi hajdúk segítségül hívták őket a támadókkal szemben. Valójában az ifjú grófok és a hajdúk egymásra találtak és egyetértettek abban, hogy a területet nem adják át, az erdélyi trónra pedig az id. Bethlen István által már előbb meghívott, de kezdetben ettől is vonakodó Rákóczi Györgyöt segítik, akit a hajdúk fehértói gyűlésükön valósággal fejedelmükké választottak. Rákóczi látva az erőviszonyokat, engedett a kérésnek. Hamarosan a hajdúk körében található, akik előbb Bornemissza János, majd Rakamaznál Eszterházy nádor seregét verték tönkre. E történések hatása alatt 1630 novemberében az erdélyi országgyűlés is fejedelemmé választotta Rákóczi Györgyöt, s a rakamazi vereség után Bécs tudta, hogy vesztett. Ezért visszaparancsolta a nádort, aki a fegyveres támadásról lemondott, de a politikai csatáról nem. És annak ellenére, hogy Rákóczi oldalán 14 ezer katona állott győztesen, a fejedelem kompromisszumot kötött, ami az adott helyzetben Bécs számára komoly győzelmet jelentett. Ugyanis Rákóczi György átadta ezeket a területeket, amelyekért a harc indult és feladta a hajdúvárosokat is, amelyek pedig Erdély védelmét biztosították. 9 A hajdúknak a király iránti hűségre kellett felesküdni. Azonban erre sokan nem voltak hajlandók és egyeseket hűségeskü mellett sem óhajtott Bécs a területén látni. Elsősorban nem a gyűlölt böszörményi kapitányt, Erdélyi Andrást. Velük szemben azonban támogatóan járt el a trónra segített erdélyi fejedelem. Az Erdélyi András vezette 1000 hajdú számára megvásárolta Derecsket, és 1631-ben odatelepítette őket. Erdélyi András böszörményi és más hajdúhelyekről származó katonákkal szállt Derecskére, ahol még 1638-ban is hű kapitányként szolgálta Erdély fejedelmét. 1 0 Böszörmény pedig felesküdött a királyra, immár annak a Kiss Miklós kapitánynak a vezetésével, aki a megelőző harcokban Erdélyi András oldalán mindig Bécs ellen küzdött. Hogy Böszörményt ebben a keservesen nehéz, kiélezett helyzetben sem adták fel, és hogy éppen Kiss Miklós esküdött hűséget a királyra, az aligha tekinthető negatív lépésnek. Ezzel az esküvel megőrizték kiváltságukat és más kiút nem volt. 1 1 A város viszont ezután sem lett túlzottan Habsburghű, amit mutatnak a századvég harcai, amikor pl. Bécs jónak látta labanc katonasággal megszállni Böszörményt. Ez a hűségeskü tehát korántsem mutathatta a böszörményiek igazi arcát. Ezután is jelentős, talán meghatározó a városban az Erdélyhez húzó erő. Erre utal a mindenkor király-párti Rákóczi Pál lépése, aki 1632. július 4-én fehértói és bökönyi birtokára telepít Böszörményből 100 királyhü hajdút. 1 2 Mindamellett Bécs értékelte a böszörményiek hűségesküjét, s 1632. november 16-án ismerte el a város kiváltságát. Ettől az időtől szerepel Rácböszörmény mindig a hajdúvárosok közösségében, addig nem. 1 3 Történetírásunk már elemezte a harmadik hajdúfelkelést. Ebben az elemzésben azt mondja, hogy Erdélyi András bázisát szökött jobbágyok alkották. Való 9 Uo. 29—31. 10 Uo. 31—32. és Szendrey I.: Hajdú szab. lev. i. m. 203—205. 11 Szendrey I.—Nyakas M.: Derecske története. I. m. 29. 12 Debreczeni Diarium. Közli Csűrös Ferenc. Történelmi Tár. 1909—1911. évi. — Szendrey I.: Hajdú szab. lev. i. m. 238—240. 13 Uo. 35—37. 75
