Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Bocskai István erdélyi fejedelem születésének 425. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos ülésszak előadásai - Nagy László: Bocskai István életműve

tették ezt a szerepét a török elleni hadisikerek? E kérdés megválaszolásánál latnunk kell, hogy az erdélyi és román csapatok Gyurgyevónál elért katonai eredményét, amelyben része volt az erdélyi lovasságot vezénylő Bocskainak is, nemcsak a magyarországi kortársak, de az utókor történetírói is hajlottak túlértékelni. Ám már a kortársi vélemények közül is olvashatunk olyat: „Hirdették, hogy megverték, hirdethetik ezután is Szinán pasát, de abban semmi sem volt, a mely hadat megvernek, elveszik annak táborát, lövőszerszámát."

8 Az azonban vitathatatlan, hogy az egyesült seregek meghiúsították Szinán pasának a Havasalföld és Erdély elfoglalására és a szembefordulásért való megbüntetésére irányuló terveit. Az 1596 elején Prágába távozott fejedelem helyett Bocskaira hárult a székelyföldi zavarok lecsendesítése. A régi szabadság visszaállításának ígéretére hadba indult és győztesen visszatérő közszékelyeknek komoly összeütközésük támadt a visszanyert szabadságukat tudomásul venni nem akaró székely előkelőkkel. Több száz székely paraszt esett áldozatul a megtorló akcióknak, amelyért a felelősséget Bocskainak kellett vállalnia.

9 A sorsdöntőnek ítélt mezőkeresztesi csatában nem volt jelen és elmondhatjuk, hogy egészen 1604-ig nem is folytatott aktív hadvezéri tevékenységet. Ezekben az években, amikor Erdélyben belső harcok dúltak, Bocskai főként politikusként működött: előbb Báthory Zsigmond, majd Rudolf császár tanácsosaként.

1

0 Az erdélyi rendek 1600-ban Habsburg-pártisága miatt száműztek őt a fejedelemségből,

1

1 ennek ellenére számos mellőztetésben volt része a császári udvar részéről is. így például akkor sem kapta vissza elkobzott erdélyi birtokait, amikor Báthory Zsigmond 1602-es végleges lemondása után a fejedelemség egyértelműen Habsburg-uralom alá került. A kormányzó Basta tábornagy azt jelentette az uralkodónak: a birtokait már szétosztották, nincs mód azok visszaadására.

1

2 A Habsburg-kormányzat részéről tapasztalt sorozatos mellőztetések és sérelmek arra indították a partiumi birtokain élő Bocskait, hogy az eddigi „ősi ellenség"-hez, a törökhöz forduljon támogatásért. Szamosközy István erdélyi historikus szavait idézve, amikor úgy látta, hogy „igen vékonyan vagyon ű az németnél", erre rádöbbenve „kezde gondolkodni maga és nemzete felől".

1

3 Ám a másik erdélyi kortárs, Mikó Ferenc többet is mond erről a fordulatról: „IVlikoron immár Bocskai István is látván az alkalmatosságot, hogy Basta is távol volna és derekas hadak szintén akkor Erdélyben ... nem valának, Magyarországban is nagy uraknak elméjeket megnézvén, kik az némettől való rettenetes ínséget megunták: alattomban magához kezdé alliciálni [csábítgatni] a vitézlő rendet, kik elei voltak a Bastával való hadakozásban Erdély ellen."

1

4 Ez a vitézlő rend pedig nem volt más, mint a Habsburg seregben szolgáló hajdúk, akikkel Bocskai már korábban szorosabb kapcsolatba került.

1

5 Ezek a történeti adatok arra utalnak, hogy Bocskai amikor saját sérelmitől hajtva a Habsburg-hatalommal való szembeforduláson gondolkodott, reálisan felmérte az adott politikai és katonai helyzetet. A meglehetősen nehéz bel- és külpolitikai gondokkal bajlódó török birodalom vezetői természetesen örömmel fogadták Bocskai tapogatózását. Feledve a múltat, az első pillanattól kezdve ké8 MHHS VII. 140. 9 L. erről Erdélyi Történelmi Adatok — a továbbiakban ETA — I. 47. Vö. Benda K.: im. 71., vagy Demény Lajos Székely felkelések a XVI. sz. második felében. (Bukarest, 1976). 120—128. 10 Erről bővebben 1. Nagy László: Bocskai István a hadak élén. (Bp. 1981.) 56—81. 11 L.: EOE IV. 559., 587. 12 L. Veress Endre: Basta György hadvezér levelezése és iratai. (Bp. 1911—1913). II. 359. Vö.: EOE V. 261—263. 13 L.: MHHS XXX. k. 245. 14 L.: MHHS VII. k. 167. 15 Erről bővebben 1. Nagy L.: i. m. (1981) 74., 101—102. 60